Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Ferdinánd pártja helyzetének roszszabbodása Buda másodszor kerül török kézre nácshoz tartozott, Attádi és Freiberger pedig már akkor is bíró volt. Fenntartották a régi szokást, hogy egyik évben magyar, a másikban német bírót kell választani. Szabó is német volt, neve eredeti foglalkozását jelölte. A városi lakosság száma sem csökkent észrevehetően. Ha a zsidók és a plebejusok egy része el is ment, egyesek elpusztultak, mások pedig nem tértek haza, adélvidéki menekültek által ez a szám pótlódott. Az újjáépítés megindulhatott, a kormány pedig különösen a városfalakat igyekezett védhető állapotba helyezni. A várcs környékén valószínűleg nagyobb volt a pusztulás. A parasztok termelőerőit folyamatosan pusztították az állandóan vonuló, különféle nemzetiségű csapattestek. Mégis az élet folyt tovább, és lassan itt is kiheverték a háborús károkat. Óbudán, Békásmegyeren, Kissingen, Budakalászon változatlanul ott él a lakosság, működött a felhévízi tanács, megmaradt a királyné Csepel-szigeti udvarháza is. A nyéki vadaskert sem pusztult el teljesen. Csak az épületek rongálódtak meg, és a kert fala omlott össze, három helyen. Ha nem következett volna be újabb támadás, a mohácsi katasztrófa és az azt követő zavarok csak múló epizódok lettek volna a város és környéke életében, amelyek fejlődésére lényeges hatást nem gyakoroltak.

132 Pedig ekkor már újabb vészfelhők tornyosultak a főváros fölött. Körülbelül a budai élet helyreállásával egyidőben Ferdinánd pártjának megromlott a helyzete. Az elmenekült Jánost ugyanis nem hagyta el minden híve. A leghatalmasabb köztük az általa kinevezett váradi püspök, egykor végvári kapitány, Czibak Imre volt. Püspöksége hatalmas birtokaira támaszkodva, a Tiszántúl jó részében ő maradt az úr, és nem hódolt meg Ferdinándnak, aki különben rövidesen elvesztette tekintélyét. Idegen zsoldosait kihágásaik miatt egyaránt gyűlölte a nemesség és a nép. Az újonnan kinevezett helytatótanács pedig pénzhiány és saját tehetetlensége miatt hamar lejáratta magát. Egyre többen, különösen a közép- és kisnemesség, valamint a mezővárosi polgárság közül kívánták vissza Jánost, aki 1528 őszén egyik hívét, Atinai Simon deákot küldte az országba. Atinai, miután felfegyverezte a Felső-Tisza vidék jobbágyait, megvert egy több ezer főnyi Habsburg-sereget. Czibak és Erdélyben Somlyai Bátori István szintén sikereket ért el János pártján. Mindkét király a törökhöz fordult. Szülejmán János oldalára állt, és 1529-ben újból Magyarországra indult, hogy megsegítse Ferdinánddal szemben. János ekkor már hazaérkezett. A Mohácson elesett II. Lajos utóda, három esztendővel a csata után, ugyanott Mohácson, kezet csókolt a török szultánnak.

133 A megváltozott politikai helyzet visszahatott a főváros életére is. János már 1528 végén kapcsolatot keresett a pesti bíróval. Ferdinánd tanácsosai pedig nem érezték magukat Budán biztonságban, királyuk is alig tudta ottmaradásra bírni őket. Majd azután 1529 tavaszán elterjedt János török szövetségének a híre, és a délvidékről megkezdődött az emberek menekülése a várható török támadás elől. A kalocsai prépost már április 18-án azt jelentette, hogy Kalocsa és Haraszti között kiürült a Duna Tisza köze. Hiába növekedett a veszély, a helytartótanács még a Dunán állomásozó naszádos katonaság zsoldját sem tudta kifizetni. A környék pusztulása miatt még inkább rászorult a két város a kisalföldi, sőt ausztriai gabonára. A veszély közeledtével aztán teljesen megszűnt a gabona felhozatala a városba. Buda tanácsa június 22-én az alsóausztriai rendektől kért húsz hajó gabonát. Budán kevés volt az őrség, azonban június 5-én Ferdinánd erősítést küldött, német gyalogosokat, de a budai várnagy, Nadasdi Tamás parancsnoki tekintélyét féltve, nem akarta őket beengedni a Várba. A király külön parancsára végül a Vár előtt szállásolta el őket. A két városban egyre nőtt az izgalom. Egy 1529. június 10-én Linzben kelt levél már a budai i>ofgárság félelméről számolhatott be és arról, hogy Buda környékéről menekül a lakosság, hiszen a várostól három mérföldre portyáznak a törökök. Ugyanak39. bői Ágyúcső töredéke T. Ferdinánd pesti lelet ímerével 1527-