Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

.hatását, és így a budai zsidók életüket mentették. Mindenesetre ma már pontosan nem tudjuk, hogy mi is történt Budán ezekben a szeptemberi napokban. Kétségtelen, hogy a zsidókat — önként vagy erőszakkal — a szultán elköltöztette, és az is igaz, hogy a törökök a városban maradt lakosság között nagy öldöklést rendeztek. A budai ferences kolostorban nyolc, a pestiben négy barátot öltek meg.

128 A török támadás során természetesen elpusztultak a polgárok és mások Budán hagyott értékei, így a családi oklevelek is. A török elől menekülő budai és pesti lakosság sem tudta azonban teljes egészében életét és magánvagyonát biztosítani. A különböző feudális urak előszeretettel törtek rá menekülő honfitársaikra, kirabolták, sőt olykor meg is ölték őket. Ismeretes, hogy a királyné kíséretének egyes tagjai is károsodást szenvedtek. Olyan előkelő személyt, mint Piso Jakabot, a budavári Szent Zsigmond-káptalan prépostját, királyi titkárt, II. Lajos egykori nevelőjét is kirabolták, mégpedig a Szentgyörgyi és Bazini grófok. Ugyancsak a Szentgyörgyi grófok jobbágyai fogták fel a Csallóközben Zompol Szép István pesti és Tompa János szerémújlaki polgár hajóját, és vitték el tőlük arany- és ezüstneműiket. Igaz, hogy a gróf ennek egy részét később visszaadatta. A fővárosi állatkereskedők állataikat is magukkal hajtották. Tasi Lénárd és László pesti polgároktól kilencven tinót vettek el a Czoborok. A középnemes Hindi család egyik, állandóan a fővárosban élő ága is elmenekült. Az egyik Hindi lány egy budai ötvös felesége volt. Rablók támadtak azonban rájuk, és a család egyik tagját meg is ölték.

129 A törökök elmenetele után lassan kezdett visszaszivárogni az előlük elmenekült polgárság. Nem sokára új úr költözött a királyi palotába is. János vajda, aki nem mert seregével megütközni a törökökkel, bevonult a romos városba, Székesfehévárottkirállyá választatta magát, 1526. november 10-én meg is koronázták. Koronázásán Budával az élen részt vettek a szabad királyi városok bírái és küldöttei is. Az új uralkodó csak rövid ideig tartózkodott fővárosában, a romos, kiégett város nem volt alkalmas királyi székhely. Temetetlen emberek és állatok hevertek az utcán, a házak pusztulását pedig az oklevelekből is meg tudjuk állapítani. Az esztergomi káptalan 1528-ban bérbe adta egyik házát, a bérlőt pedig kötelezte, hogy javítsa ki a törökök által romos állapotba került épületet. János egyelőre Esztergomba költözött. Látszólag tehát helyreállott a rend. Leszámítva a délvidéki várakat, az ország területéről eltávozott az ellenség, az országnak pedig új királya volt. A halottak eltakarítása után egyre nagyobb számban érkeztek vissza az elmenekült lakosok. Visszatértek a szigeti és óbudai apácák is, akiket az uralkodó maga is ösztönzött erre. Az elmenekített egyházi kincsek egy részét szintén visszahozták.

130 A legtekintélyesebb főpapok és főurak azonban nem ismerték el János királyt, és Bátori István nádorral az élen, II. Lajos sógorát, Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget választották királynak. János nem tudta megakadályozni, hogy ellenfele betörjön az országba, azonban 1527. március 17-ére országgyűlést hívott össze Budára, és ez alkalommal úgy látszik, mellette szóló énekeket is előadtak. Az országgyűlésen még János fölénye mutatkozott meg. A püspöki kar zöme megjelent, azonban a főurakból már jóval kevesebb. Viszont ötvenhárom megye, Erdély és Szlavónia elküldte követeit. Jelen volt továbbá a városok többsége is: Buda, Pest, Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kisszeben, Nagyszombat, Fehérvár, Esztergom és az erdélyi szászok. Hoztak több hasznos törvénycikket is, így a vámok eltörlésére, amit később Ferdinánd törvényhozása is átvett. Ferdinánd pártja azonban egyre nőtt, és az időközben Budára visszatért János innen is menekülni kényszerült. Magához hívatta a budai bírót, Szabó Jánost, és felhatalmazta a város feladására. A polgárság Óbudán adta át Ferdinándnak a város kulcsait. Az új uralkodó 1527. augusztus 20-án bevonult Budára. János ugyanis világosan látta, hogy a gyenge Budát nem védheti meg, ezért csak afőváros feladásaután próbálkozott meg az ellenállással. Az 1528 elején bekövetkezett szinai csatavesztés után kénytelen volt azonban Lengyelországba menekülni. Ferdinándot akinek katonái hidat vertek Buda és Pest között — közben 1527. november 3-án szintén királlyá koronázták.

131 (39. kép) Két királya volt tehát hazánknak, azonban agyakorlatban szinte az egész ország Ferdinándnak hódolt, és így Buda változatlanul fővárosa maradt Magyarország egész területének. A király igyekezett is támogatni Budát. Mint már előtte János, ő is megerősítette ősi kiváltságait, mégpedig aranybullával ellátott oklevéllel. Jóváhagyta a pesti polgárok és mészárosok egyezségét is. Ugyanakkor a János-pártiak és a zsidók házait híveinek adományozta. Budán Haller János patrícius vezetésével újra pénzverdét létesített. Ferdinánd nem maradt soká Budán, és helyettesítésére a nádor elnöklete alatt helytartótanácsot nevezett ki, a pénzügyek irányítását pedig kollegiális szervre, a királyi kamarára bízta, majd visszatért Bécsbe. Úgy látszott tehát, hogy Budán minden visszatért a rendes kerékvágásba. Az óvatosabb polgárok, akik meg akarták várni a két király közötti ellenségeskedések végét, szintén hazatértek, és így folytatódott az 1526 előtti élet. A mészárosok céhkönyvét, ahová 1527-ben nem jegyezték be a céhtagok névsorát, 1528ban újra vezették. A céhnek nem volt különösen nagyobb vesztesége, 1526-ban harminchárom, 1528-ban huszonkilenc tag fizetett tagdíjat, A város vezetésében sem történt változás. Mindhárom bíró, aki 1527 29 között Budát irányította, már 1526 előtt a tavi z elmenekült lakosság sorsa Új király Budán. Újjáépítés Ferdinánd megválasztása. Buda újra gazdát cserél A főváros Ferdinánd uralma alatt