Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

I. A HÁROM VÁROS HELYRAJZA A XV—XVI. SZÁZADBAN 1. ÓBUDA Óbuda helyrajzi fejlődésére a legfontosabb forrásunk az 1355-ös városmegosztás. Óbuda tulajdonjoga felett ugyanis az itteni káptalan és a királyi, később királynéi vár tisztikara között állandó viszálykodás folyt, és ezen az uralkodó birtokcserével akart segíteni. A pápához fordult 1353-ban és miután az hozzájárult, 1355-ben felosztotta Óbuda bel- és külterületét a káptalan és a királyi város között, az utóbbi fejében pedig más birtokokkal elégítette ki a prépostságot. Lajos király a következő évben újra kiadta, és az óbudai apácákra vonatkozó szakaszokkal bővítette a felosztó oklevelet. A belterület határa északon a Szentlélek-kórház malmánál, mintegy a mai Római fürdőnél indul, és dél felé tart. A keleti rész a káptalané, a nyugati a királyé. Egy elpusztult falat — a mai Szentendrei út mellett vezetett római vízvezetéket — követve jutnak el a ferencesek kúriájának faláig, amelynek kapuja Fehéregyháza felé néz. Tulajdonképpen itt érték csak el a várost. Innen a királynéi majorság körül, egy utcán át kerteken keresztül a vár előtti árokig fut a határ. Az árkot egy nagy út szeli ketté, amely Fehéregyházára vezet. Az árok két oldalán határjelek vannak: az északiak a káptalan, a déliek a király birtokát jelölik. A vár előtt ezen az úton megy tovább a határ, majd egy utcán át a Dunához ér.

1 Az 1473-as határjárás megismétli és bizonyos mértékben kiegészíti az 1355-ös felosztást. Ezek szerint a vár előtti árok keletre fekszik a királynéi majorságtól, a fehéregyházi nagy útról viszont a Duna irányában haladnak, és csak a vár után, egy sarokháznál térnek le róla egy másik utcára, azon haladva érik el a Dunát. Mindkét határjárás szerint a Dunán átvezet a határ a mai Margitsziget északi végére, az egykor ott állott, és már romos érseki várhoz.

2 A határ tehát délen nyilvánvalóan a mai Árpád-híd táján, attól esetleg valamivel délebbre vezetett kelet felé. A királynéi vár és a fehéregyházi kolostor ismeretében a fehéregyházi nagy utat körülbelül a mai Vörösvári út (vagy Kórház utca) nyomvonalába kell helyeznünk, keleti folytatását pedig a Serfőző és Kulcsár (egykori) utcákkal azonosíthatjuk. A ferences kolostor tehát rendi szokás szerint a belterület szélén, a Flórián tér környékén, attól nyugatra vagy északra feküdt. A káptalani városrész déli határa egybeesett az egykori római Castrum déli falával, tehát a Castrum teljes egészében a káptalan birtokába jutott. Megjegyzendő, hogy a XVIII —XIX. századi térképeken világosan kirajzolódik a körülbelül a Serfőző utca, Flórián tér, Miklós utca és a Kő utca vonalától határolt téglalap alakú terület, amely elüt a város többi részének alaprajzától. A település két része közti, a gyakorlatban amúgy is meglevő különbséget 1355-ben tehát szentesítették. A káptalani városrész papi, egyházi jellegű maradt a török időkig. A káptalan eredeti, a tatárjárás idején megrongálódott temploma közelében 1348 —49-ben építtette Lajos király az új, hatalmas templomot, amelynek romjait korábban tárták fel. Eleinte mintegy a régi, Péterről nevezett templomtól megkülönböztetendő a Mária nevet viselte, később átvette a Péter nevet. A Mária elnevezés alapján feltehetjük, hogy valószínűleg az Árpád-kori kisebb káptalan, a Mária-kápolna helyén, annak lebontása után épült. A Mária-kápolna kanonokjai ugyanis 1348 után többet nem fordulnak elő az oklevelekben. A nagy kiterjedésű új prépostsági templom sekrestyéje volt a káptalan konzisztoriális helyisége, és mint ilyen, az országos hatáskörű hiteleshely hivatala. A káptalani templom közelében állott a prépostsági palota, amelyet talán a Zichy-kastély helyén kereshetünk.

3 Bizonyára nem feküdt a templomtól távol a temető, amelybe egy Mária-kápolnát építettek. Emlegetik még az oklevelek a kanonoki házak között álló Szent István-kápolnát, és a káptalani részbe esett a királynéi várral szemben fekvő Szent László-templom is. Úgy látszik, hogy a ferences kolostort is a káptalani városban kereshetjük.

4 A templomok mellé hozzágondolhatjuk a káptalan mintegy húsz kanonokjának, nagyszámú kápolna- és oltárigazgatójának házait, hogy megérthessük, miért nem volt különösebb jelentősége a káptalani város polgárságának. Viszonylag kevés polgári személy élhetett az egyházi kézre került területen, amelynek nem is volt semmiféle szervezete. Maga a káptalan is talán csupán egyszer nevezte városának, rendesen azonban saját káptalansorának. Ezt nem szabad Az 1356-50. évi városmegosztás Az 1473-as halár A káptalani és királynéi város határa A káptalani város