Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

Királynéi város Margitkápolna Óbudi ai piac Kovács utca Rév Királynéi vár K/arisszák Óbuda déli része Szetnjakabfalva azonban egy utcának elképzelni, hiszen voltak keresztutcái is. A polgárházak a kanonoki házakkal vegyesen épültek. Sem a vásártér, sem a rév nem volt a káptalan birtokában, területén a polgárságnak csupán kis hányada élt, és így a belterület felosztása — véleményünk szerint — nem hathatott károsan a város fejlődésére.

5 A királynéi városrész egyházi középpontja a Margit-kápolna volt, az 1355-ös megegyezés alkalmával a város plébániatemplomává nyilvánították. Helyét valószínűleg olyan út mellett kell keresnünk, amely anyaegyházához, Fehéregyházához vezetett, tehát legvalószínűbben a már említett fehéregyházi nagy út mellett. A mai óbudai főplébánia épp itt fekszik, és mivel ennek is voltak középkori előzményei, majdnem biztosra vehetjük, hogy a középkori plébániatemplom helyén épült. Ennek alapján el tudjuk helyezni az óbudai vásárteret is, 1468-ban ugyanis felmerül az oklevelekben egy óbudai ház, amelyik a Szent Margit utcában fekszik, és kelet—nyugati szomszédjai vannak. Ugyanezt a házat az Óbudai Kálmán családét — más oklevelek a piactérre helyezik, amelyet ezek szerint a Szent Margit utcának metszenie kellett. A templom pedig nyilvánvalóan a róla nevezett utca vonalában, legvalószínűbben a piactéren állott.

6 A Margit templom eredetileg Kovácsi vicus kápolnája volt. Sajnos, csak egy házról tudjuk, hogy az ,,Kovácsutca vicus"-ban állott, tulajdonosa 1345-ben Gallicus (olasz) András lett. Az elnevezés alapján arra következtethetünk, hogy a „Kovácsutca" elnevezésen valóban utcát, nem pedig városrészt értettek a XIV. század közepén, úgy tűnik azonban, hogy később az utca eredeti neve feledésbe merült. Olasz András háza és annak 1345-ös szomszédja alapján az utca útirányát is meg tudjuk határozni. Mindkettő - és más telkek is a klarissza kolostor nyugati szomszédjai voltak 1353-ban, tehát csak egy észak-- déli irányú utcában feküdhettek. Ügy látszik, hogy ez az utca a mai Lajos utca lehetett.

7 A fentiek alapján feltételezhető, hogy itt kereshetjük már az 1355-ös rendezés előtt is a polgári élet központját. Ezt még az is elősegítette, hogy e tájon, tehát a mai Árpád-híd hídfője tájékán lehetett a várossá fejlődés másik tényezője, a rév is, amely a káptalani város határától valamivel délebbre, a fehéregyházi nagy útnak a Dunába torkollásánál feküdhetett. Ennek vámját 1366 óta az óbudai apácák szedték. A fehéregyházi nagyút valószínűleg metszette a vásárteret, így tehát a piac és rév, valamint a kovácsok települése egymás közelében feküdt. A piac amelynek egyes házait az apácák szerezték meg - a XVI. századig megtartotta jelentőségét. Közepén piaci kút állott, itt voltak a mészárszékek, amelyek hozzáépülhettek a gazdag piactéri, a városi tanácsban is helyet foglaló polgárok házaihoz.

8 Nem messze a piactól, attól valamivel nyugatabbra állott a királynéi vár. Várnagyai védelmében, a királynék támogatásában bízva, a káptalan beavatkozásától szabadulva, az óbudai polgárság szabadabban fejlődhetett volna. Eleinte ez biztosítva is látszott. A királyné még árucsarnokot is létesített a fűszerekkel is kereskedő patikárusok számára. Mégis, a város fejlődése megakadt, és ez főképp a királynéi földesuraság következménye volt. Erzsébet királyné 1346 táján megalapította a klarissza apácák kolostorát, amelynek pontos helyét nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy a város déli felébe eshetett. Az apácák 1353 és 1377 között a királynétól és másoktól legalább huszonnégy telket szereztek, megkapták az árucsarnokot, a fürdőt, a dunai révjogot, egy mészárszéket stb. A város közepén tehát feudális egyházi testület kezében jelentős birtokközpont alakult, amely épp olyan dolgokat szerzett meg, ami a városi polgárság számára nélkülözhetetlen (rév, árucsarnok). A királyné többnyire megvásárolta óbudai polgároktól azokat a házakat, amelyeket utóbb a kolostornak adott. Ide most már jobbágyokat telepíthettek az apácák. Rövidesen kiszakadt ez a város szívébe illeszkedő ék a város területéből, az apácák pedig saját jobbágyfalujukként igazgatták.

9 Óbuda déli határa a határjárások egybehangzó állítása szerint a Szent Jakab-templom mellett haladt. Ennek helyét a mai újlaki plébániatemplom környékén kereshetjük. Ugy látszik, hogy egészen addig nem volt teljesen beépítve a város belterülete. Adatok vannak szántóföldekre még a klarissza kolostor közelében is. Az egykori táborvárosi amfiteátrum, feltehetően az Árpád-kori Kurszán vára pedig szőlőhegy lett. Ma már nehéz megállapítani, hogy a városközpont és a déli határ között nem volt-e egyetlen összefüggő beépítettségű utca, és csak ennek oldalán feküdtek mezőgazdasági művelés alatt álló területek. Űgy tűnik azonban, hogy legalább a Lajos utca őse végig kiépült.

30 Az utca különben az eredeti városhatártól délre is folytatódott. Itt alakult ki a templom védőszentjéről nevezett Szentjakabfalva, amelynek jelentőségét vámhelye adta meg. A Szent Jakabtemplomnál ágazott ugyanis a nyugat felé vezető út, az északnyugati irányú esztergomi és a Budáról Óbudára vezető út is. Ide, a három út találkozásához helyezték az óbudai uradalom legfontosabb vámhelyét, amely így tulajdonképpen Buda egész nyugat felé irányuló szárazföldi útvonalát ellenőrizhette. A vámot ugyan Erzsébet királyné 1351-ben szintén kedvelt óbudai kolostorának adta, azonban 1366-ban a kevésbé értékes óbudai Duna-vámért visszacserélte.

11