Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Domonkos A királyné által épített visegrádi várral egyidejűen került sor a romjaiban ma is lenyűgöző apácák apácakolostor építésére, mely Margit királyleánynak szolgált otthonul.

129 Árpád-házi Margit, a koldulórendek által ébresztett miszticizmus első hazai képviselője 1242. január 27-én a dalmáciai Klisszában született, ahová IV. Béla feleségével együtt a tatárok elől menekült. A tatárjárás után a király és királyné fogadalmukat beváltva a négyéves Margitot a veszprémi ágostonos apácakolostorban helyezték el. A kolostorban időnként távolról odautazó domonkosok prédikáltak; így ismerte és szerette meg Margit a domonkos szerzetességet. Tizedik évét töltötte be a gyermek (1252), amikor elkészült a nyúlszigeti királynéi udvarház mellett a király és a királyné költségén épített apácakolostor. Margitot tizenhét társával együtt áthozták ide.

130 A kolostor az egykorú oklevelek szerint kezdetben ágostonos regulát követett, ügyvédje és gondviselője pedig Ákos mester óbudai prépost volt (1257), míg mindennapos ügyeit az óbudai Károly, a későbbi budai bíró intézte. Mindamellett bizonyos, hogy a lelki gondozás kezdettől a kolostort látogató domonkosokra hárult. A kolostor rövidesen soha nem látott virágzásnak indult. Divattá vált főnemes lányokat a margitszigeti zárdába adni, úgyhogy néhány év alatt százra növekedett a bennlakók létszáma. A pápa a kolostort 1257-ben a legnagyobb egyházi kiváltságban részesítette, amennyiben kivette az esztergomi érsek joghatósága alól, és közvetlenül az apostoli szék tulajdonába fogadta, majd két év múlva a domonkos vezetés biztosítása végett, közvetlenül mellette domonkos szerzetesek számára rendház építését engedélyezte. A király és őt követve a nemes urak, akiknek hozzátartozói a kolostorba léptek, kivált Majos nádor és Bor - Kalán-nembeli Nána, olyan gazdag birtokadományokkal látták el, ho^y a margitszigeti apácakolostor néhány évtized alatt az ország legnagyobb egyházi birtokosai közé emelkedett. Közel száz falut és pusztát birtokolt, éspedig adómentesen, emellett még 1255ben megkapta az ország első városának, Budavárnak két legjobban jövedelmező jogát, a várbeli Boldogasszony-egyház kegyuraságát és az ott tartott napi piacok és évi vásárok vámját.

131 A szegénységi fogadalmat tett koldulórendi apácák így váltak Pest-Buda leghatalmasabb feudális birtokosaivá, olyan vagyon uraivá, amelyet évszázadokon keresztül a budai polgársággal, a vidéki jobbágysággal, a szomszédos nemesekkel és az érdekelt egyházakkal vívott ádáz harcokban, olykor véres csatározásokban kellett megvédelmezniük. A veszprémi püspökkel való ellentét már a kolostor felszentelésekor kirobbant, amikor a püspök a jelenlevő király, főurak és főpapok előtt tiltakozott a vári Boldogasszony-egyház kegyuraságának átadása ellen. Tanúskodik erről az az 1269-i hamisítvány, amelyet a veszprémi püspök a maga követelései támogatására 1270 után készített, s amelyben elkövette azt a botlást, hogy 1255 táján az apácák anyagi ügyeinek képviselőiként a domonkos barátokat jelölte meg,

132 holott ekkor még a budai prépost volt „prókátoruk és patrónusuk". A polgárokkal való harc a nyolcvanas években mérgesedett el a vásárvámok szedése miatt. Az apácák vámszedői nem csupán a vár kapuiban szedték a vámot, hanem a Budavárhoz tartozó váraljai és pesti vásárokon is. Emellett, amikor 1287-ben a polgárok új, legalábbis kéthetes időtartamára nézve új országos vásárt kértek a királytól, az apácák mindent elkövettek ennek megakadályozására, ami évtizedes perre, erőszakoskodásokra vezetett.

133 Az apácák vidéken erőskezű uradalmi tisztjeik útján igyekeztek megakadályozni a jobbágyköltözést, és vitás esetekben alkalmazták mindazokat az eszközöket, amelyekkel egy középkori feudális birtokos élt. Lehetővé tette számukra ezt, hogy a XIII. század végéig a királyi család legközvetlenebb támogatását élvezték. A Margit kolostora mellett levő királynéi udvarházat IV. Béla élete alkonyán többször felkereste, 1266 tavaszán itt kötött békét fiával, V. Istvánnal, sőt 1270. május 3-án itt érte a halál. Kun Erzsébet öt királyné kori oklevele közül négy a szigeten kelt; férjét, V. Istvánt pedig 1272-ben bekövetkezett halála után itt, az apácakolostor templomában temették el, az 1271-ben elhalt Margit sírja mellett.

134 Margit A szentek példáját követő, aszketikus és önsanyargató életet élő Margitnak már életében •ultusza csodatévő hú/e támadt, halála után pedig szaporodtak a csodának magyarázott jelek. Már rögtön Margit halála után másodnap, amikor ,,az esztergomi érsek, váci pispek, óbudai prépost bemenének az clastromba, hol szent Margit asszonnak ő teste vala egy némőnemő nyoszolyán, . . . látá az érsek szent Margit asszonnak orcáját fényleni". Temetésekor pedig, „mikoron bé bocsátták volna ez szent szűznek testét az serben, kezde ez szent szűznek testéből nagy édességes illat ki jőni". Erre a fráterek gyanakodni kezdtek, hogy a nővérek valamilyen ,,jó illatot avagy kenetöt" tettek a sírba, de az apácák esküvel tagadták. A kételkedés eloszlatására elegendő volt az a vallomás, amely szerint ,,az kőmíves mesterek, kiket hoztak vala Lombardiából . . . mikoron az követ az serre tevék, nagy édes illatot érzének".

135 Középkori felfogás szerint a szentként tisztelt ember sírba helyezett teteme dacol a romlandósággal. Hírnöke ez annak, hogy ereklye van születőben.