Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Margit sírjánál sok nyomorúsággal és bajjal küzdő ember keresett segítséget, s ha bekövetkezett a gyógyulás vagy a bajból való szabadulás, Margit segítségének tudták be. V. István már 1272-ben kérelmezte a szentté avatást, de a magyarországi főpapok által foganatosított tanúvallatást a római kúria nem fogadta el, s ezért 1276-ban két inkvizítort küldött ki Rómából, hogy a csodákat kivizsgálja. A négy hónapig tartó vizsgálatra száztíz tanú gyűlt össze, akiket a pápai vizsgálóbiztosok részletesen kikérdeztek magáról Margitról, az észlelt csodáról és a vallomást tevők személyi viszonyairól. A feltett kérdéseket és a kapott válaszokat latinra való tolmácsolás után szó szerint feljegyezték.

136 Társadalom- és művelődéstörténetünknek ez a páratlan emléke nyers életszerűséggel világít be a misztika légkörébe. Nemcsak előttünk, hanem a pápai biztosok előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy mindmegannyi felsorolt csoda természetfölötti erők nélkül, a dolgok természetes folyásaként is bekövetkezhetett. A kúria elutasította Margit szentté avatását, A kanonizálás elmaradásának az elégtelennek ítélt jeleken kívül más oka is volt. Kun László idején az országban olyan belső harcok dúltak, amelyekben az egyház igen súlyos károkat szenvedett. A pápai udvar rosszallását fokozta, hogy a király pogány kunokkal vette magát körül, kun erkölcsök szerint élt, és az intelmek semmit sem használtak. Hozzájárult mindehhez, hogy a Nyúlsziget, a buzgó zarándoklatok célpontja, megbotránkozást keltő események színtere lett. Alig hunyta le szemét V. István, a Csehországba menekült Héder Henrik hazatért, és az udvarnál szíves fogadtatásra talált. Minthogy II. Ottokár udvarában megtudta, hogy a királyi család egyetlen felnőtt férfitagja, Béla mácsai herceg (a halicsi Rasztiszló fia, IV. Béla unokája) titokban összejátszik a cseh királlyal, és meg akarja koronáztatni magát, Henrik 1272 őszén a margitszigeti udvarházban szóváltást kezdeményezett vele, majd embereivel megrohanta és összekaszabolta. Holttestének darabjait az apáca Erzsébet és Mácsai Margit hercegnő nagy siránkozással szedte össze, és ott temették el templomukban. Összevagdalt koponyája a kolostorban végzett ásatások során került elő. A király húga, Erzsébet, aki ifjú kora óta szigeti apáca volt, a szóbeszéd szerint nem élt erkölcsös életet. Ladomér esztergomi érsek egyik levelében éppenséggel „mérges viperának" nevezte, és azt állította, hogy ő volt a király és a királyné közötti elhidegülés fő okozója. Akár igaz, akár nem ez a beállítás — megjegyzendő, hogy Izabella királynénak nem lehetett ilyen rossz véleménye Erzsébetről, mert 1300-ban mindkettő Nápolyba utazott, és a nápolyi Szent Péter domonkos kolostorban végezte életét —, az tény, hogy László király Izabella királynét 1286 végétől 1287 őszéig a szigeti kolostor mellett levő királynéi kúriában tartotta elzárva. Még nagyobb megbotránkozást keltett, hogy midőn az apáca Erzsébet kezét Rosenberg Zavis cseh kormányzó megkérte, László király erőszakkal ragadta ki nővérét és egy fiatal unokahúgát a tiltakozó szerzetesek kezei közül.

137 Bár ezek a jelenségek cseppet sem kedveztek a Margit-kultusz ki virágzásának, maga a kolostor nem szenvedett anyagi kárt, mert addig, amíg Erzsébet hercegnő apácasorban élt, olyan adományokat eszközölt ki a királytól, amelyekhez hasonló más egyházaknak ez idő tájt nem jutott osztályrészül. Ezekre az évekre esett egyebek mellett az egész Margitsziget odaadományozása a domonkos A szigeti apácáknak. Az 1276-i adománylevél az adományozás alól csak a ferencesek és premontreiek ^v^

2

^ kolostorhelyét vette ki a kerítésen belül. Minthogy ez az adomány sértette a szigeten levő intézmények jogait, okozója lett sok pereskedésnek, oklevél-hamisításnak, sőt véres verekedéseknek is. Legelőször az a két sértett fél lépett fel, amelyet egészen kisemmiztek a sziget birtokából: az ispotályos keresztesek és az esztergomi érsek. A sziget déli végén, a mai Casino vendéglő helyén állott az ispotályosok négyszögletű, négy saroktornyos vára. A vár még 1253 előtt épült, mert IV. Béla ez évben a pápához írt levelében említést tesz arról, hogy a kereszteseket az „ország közepébe" helyezte azon várak védelmére, amelyeket a Duna körül épített. Ezt követően épülhetett az esztergomi érsek vára a sziget északi csúcsán. Az építő az a Benedek érsek és kancellár lehetett, akinek pápai megerősítését IV. Béla 1253-ban éppen a szigetről szorgalmazta, s akinek új, szigeti vára átellenben épült Óbudával, egykori préposti és alkancellári székhelyével. Az egykori építők már elhunytak, de a hatalmas jogutódoknak az eladományozás után sikerült kivívniuk, hogy IV. László 1278-ban újabb oklevelet adott ki, amelyben kivette az adományozás alól a keresztesek várát, valamint az esztergomi érsek várát, tornyát és házait is.

138 A premontreiek és a ferencesek azonban nem elégedtek meg egyházuk bekerített udvarával, mely gazdasági épületeiket sem foglalta magában. Kiváltképpen érintette az eladományozás a premontreieket, akiknek rendháza mellett beginák is laktak, és akik számára a Szent Mihálymonostor egyben birtokaik központja volt. Az ellentétek 1278 áprilisára annyira elmérgesedtek, 21 Budapest története I. 321