Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

174. Pilaszterfejezet, XII. század eleje (Sárosfürdő)* viszont arról tanúskodik, hogy ez a korábbi és kezdetlegesebb budai akantuszstílus Esztergom,ban is virágzott. Az akantuszos emlékcsoporton kívül más egyéb kőfaragványokat is soroltak a XI. századi ^f

en

fy építészeti emlékeink közé. Legjelentékenyebb talán a cherubnak vélt emberfejű szárnyas alak, amelyet a Rudas fürdő gépházának átépítésekor az egyik falban mint építőkövet találtak (177. kép).

24 Szerepére nézve talán útbaigazítást adnak azok a lombardiai, paviai Szent Mihály arkangyal-ábrázolások, amelyek a timpanon közepét töltik ki, vagy kiemelve a timpanon felett állanak. Sokkal nehezebb azonban ikonográfiái megfejtése; az emberfejű és -lábú alakot két kiterjesztett szárnya kereteli, és két összehúzott szárnya fedi. A képmező sarkaiban ugyancsak két emberfej látható. E páratlan ábrázolás megoldása sokat árulna el a budai egyház helyi sajátságairól, a város legkorábbi védőszentjéről. Ez az emlék sem képzelhető el a XI. században, és fel kell tételeznünk, hogy a kispesti Szent Gellért sírját is rejtő egyházból származott annak ellenére, hogy sem kőanyagában, sem stílusában nem egyezik a tabáni templomban fellelt ,Trónoló Krisztus" relieffel (178. kép)

25 vagy a már tárgyalt Sáros fürdői akantuszos félpillérfejezettel.

26 175—176. Oszlopkapu fejezetei (Budavári királyi palota) * A másodlagos befalazásban talált kőemlékek lelőhelyét zárójelben adjuk.