Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az előbbi ép állapotban maradt ránk, és így stilisztikai, ikonográfiái vonatkozásban nem jelent problémát. Annak ellenére, hogy a kapu szemöldökgerendáján vagy a timpanon alsó sávjában feltételezett elhelyezése az itáliai építészetben található, stílusa inkább a toulouse-i, tágabban meghatározva a languedoci szobrászatban lelhető fel. Ez az összefüggés már eddig is felmerült, alaposabb elemzés alapján azonban pontosabban keltezhetjük. Kettős árokkal jelzett redői a legkorábbi dauradi oszlopfőkhöz és a toulouse-i Szent Sernin-katedrális Krisztusához, illetőleg angyalaihoz kötik. Az előzőket 1075 körüli időre, az utóbbiakat a XI. század utolsó évtizedeire keltezik. A tabáni Krisztus tehát a századforduló körül vagy a XII. század első éveiben készülhetett. Ez az időpont megfelel a történeti körülményekből és a forrásokból vonható időrendi következtetéseknek. A templom a Képes Krónika alapján jelenik meg későbbi krónikáinkban is.

27 Azon a helyen, ahol Szent Gellért fejét széttörték, tiszteletére a hegy alatt templomot emeltek. Tekintettel arra, hogy hamvait hét év után a pesti Máriatemplomból Csanádra vitték, a templom alapítása nem közvetlenül halála után következett be, és valószínűleg nem 1083, szentté avatása előtt, de kapcsolatban kellett állnia azzal a Lőrinc püspökkel, akit az 1111. és 1113. éveknek adatai alapján lehet azonosítani. Mindezt a feltevést mindkét Gellért-legenda szövege valószínűsíti.

28 A tabáni Krisztust másodlagosan, de látható módon a tabáni barokk templomba befalazva találta meg Divald Kornél. A környéken lelt kőfaragványok közül legvalószínűbb, hogy ez a relief tartozott a Szent Gellért-templomhoz. A feltehetőleg 1088 — 94 között alapított templom művészi díszét a századfordulón és a XII. század elején kaphatta. A többi emléket tekintetbe véve nem lehetetlen tehát, hogy az akantuszos klasszicizáló díszítés gyakori lombardiai megjelenésével

29 majdnem egyidőben tűnt fel Budán is. Faragásuk magasabb művészi színvonalat, igazi antik átélést azonban csak a XII. század derekára, második felére ért el. Mindezt összefoglalva megállapíthatjuk: az eddig XI. századi emlékeknek tartott kőfaragványok a településre nézve a valóságosnál fejlettebb képet varázsoltak elénk. E korábbi korszak építkezése így vetekedett a XII. századi emlékanyagból következtethető építkezésekkel. Ez a látszat nem felel meg a településtörténet egyéb adataiból kialakult képnek. A XI. századi kisebb települések központjában azonban már mint királyi alapítások, az új építőművészet kőemlékei álltak; először Pesten a Mária-templom, majd Óbudán a Szent Péter-káptalan és végül a XII. század legelején Szent Gellért egyháza. Buda és Pest területének egyházi szervezete annak későbbi időszakaszában, I. László király idejében alakult ki. Általában a Dunántúlon ez a szervezés a régebbi, hagyományos településeket választotta. Buda és Pest esetében fel kell tennünk, hogy ilyen helyek nem voltak. Ennek ugyan ellentmond Árpád temetkezési helye, sőt az Anonymus szövegéből nyert kép is. Politikailag e terület kezdetben lassan fejlődött. Hozzájárulhatott ehhez, hogy az átvezető kereskedelmi út a honfoglalás után és a kalandozások idején egy időre járhatatlanná vált. A központi hatalom Fehérvárt és Esztergomot részesítette előnyben. Buda és Pest városképző tényezője, az átkelőhely, illetőleg a hozzávezető utak kereskedelmi forgalma a honfoglalás harcai közt megbénult. De a portust védő pesti vár már a X. század hetvenes éveitől teljesítette városfejlesztő feladatát. Nagy folyamkönyökben, megfelelő forgalmú úton a vízi és a szárazföldi szállítás felcserélése természetesen az áruk átrakodásával jár, aminek településtörténeti hatásai jelentősek. Ott állomásoznak a bárkák, telelnek a kereskedők, szükségük van iparcikkre és élelmiszerre. Mindezek munkaalkalmat teremtenek, és az ipar alapvető feltételeinek A városfejlesztő kikötők és vásárok 177. Cherub alakkal díszített pillér (Rudas fürdő)