Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

B) Késői vaskor Az illír-szkíta korszakot követően, az i.e. IV III. század fordulójától a római foglalásig terjedő közel három évszázadot fővárosunk történetében a kelta uralom időszaka tölti ki. E kelta korszakot a történeti időbeosztás szempontjából két szakaszra oszthatjuk: 1. a korai kelta foglalás idejére, amikor ismeretlen nevű kelta törzsek csoportjai tartották birtokukban Budapest földjét (mintegy i. e. 300— I. század első harmada) és 2. az eraviszkusz nevű kelta törzscsoport megtelepülését, majd a felvirágzó kelta oppidum-műv éhséget magába foglaló későbbi szakaszra (i. e. I. század másodikharmad - - i.e. 9 8). A Közép-Európára érvényes régészeti korszakbeosztásban az előbbi nagyjából a La Tène C és részben még a D 1, míg az utóbbi, súlyponttal, a La Tène D 2 szakasznak felelne meg. a) A korai kelta foglalás A kelta törzsek kelet felé irányuló első nagy megmozdulása (i. e. V. század) még nem jutott el Budapest Északkelet-Dunántúl Duna menti sávjáig, hanem lényegében megállott a Dunántúli-közép- ^

l

J^

n

^

e hegység vonalánál. A IV. század végi újabb kelta terjeszkedés főirányai a Duna bal partján szállása

13 az Alföldre, illetve Nyugat-Magyarországról Délkelet-Dunántúlra vezettek, ahonnan azután tovább gyűrűztek le a Balkán félszigetre, és ily módon ugyancsak elkerülték a Dunántúl északkeleti szögletét. A terjeszkedés e két főiránya közötti sávban csupán kisebb lélekszámú kelta csoportok hatoltak be Északkelet-Dunántúlra. A budai oldalon a foglalók egyik kisebb csoportja Békásmegyeren, a mai Vízmű területén települt meg." A kiásott teleprész pecsételt girland és kockaszemes díszű, valamint sima falú kerámiája igen jól képviseli a III —II. századi kelta agyagművesség helyi színvonalát (25. kép). A világosbarna, illetve szürke színű agyagedények, tálak, fazekak, palackok a házikerámia durvább darabjaitól eltekintve — már korongon készültek. A fazekaskorongot ugyan valószínűleg déli, thrák közvetítéssel az Alföld szkíta kori lakossága már a VI. században ismerte:

100 a korongolás érdekes módon bár a társadalmi előfeltételek megvoltak — a szomszédos dunántúli illír törzsek agyagművességében mégsem terjedt el. E körben a korongolt edények használatát a kelta fazekasok honosították meg az i. e. III. század folyamán. A korai kelta foglalás lelőhelyeinek eloszlása és jellege a Duna mindkét oldalának kisebb kelta csoportoktól történt megszállásra utal. A dunai átkelőhelyek (Békásmegyer, Tabán —Gellérthegy, Nagytétény) birtokbavétele mellett a szórvány jellegű fegyverleletek: egyenes vaskardok, nádlevél formáját utánzó tokos vaslándzsák ma még inkább csak jelzik a megszállás katonai színezetét.

101 27. A gellérthegyi kemence és főzőtűzhely