Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

között összefonódott nyakú ós egyfejű sárkányok bujkálnak (187. kép). A sárkányok, de különösen szárnyuk kiképzése, párhuzamosan rovátkolt test és nyak, cakkban végződő szárnyak, nem hagynak kétséget afelől, hogy a városkúti bélletfejezeteket ugyanaz a műhely készítette, mindenesetre később, amint ezt az indák elárulják. Lehetséges, hogy az óbudai palota valamelyik kapujából származnak. Ez az új darab kibővíti a budai építészet díszítő formáinak ismeretét, és képessé tesz arra, hogy kapcsolatba hozzuk a XIII. század második negyedében Magyarországszerte elterjedt díszítő szobrászat számos emlékével, amelyek a veszprémi királyi palotán, de Zsámbékon is láthatók. Az emlékcsoport stílusát az egyik legépebb és késői emléke, a jáki templom után ,,jáki stílus"-nak nevezzük. Igazságot kell tennünk Lux Kálmánnak, az óbudai romok első föltárójának és ismertetőjének megítélésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy valószínűleg tévedett a maradványok egykori rendeltetésére nézve a néhány kőlelet keltezésében, és az osztrák cisztercita építészethez fűződő kapcsolat tekintetében, építészettörténeti szempontból helyesen értékelte a maradványokat. Ebben természetesen segítségére voltak az azóta elveszett kőemlékek. Meglepően helyes volt az a sejtése, hogy a pilisi apátsággal függ össze: ,,Nem lehetetlen, hogy az óbudai prépostság feltárt építészeti maradványok megalkotásánál III. Béla királyunk által 1184-ben letelepített pilisi cisztercita szerzetesek művészi befolyása érvényesült, kik a budai káptalannal élénk érintkezésben állottak."

50 Az azóta általam feltárt pilisi apátság romjai alapján világos fogalmat alkothatunk a magyar középkori éjntészet egyik fénykoráról, mely kezdeményezője, III. Béla igyekezetében és a kor hallatlan gazdasági és társadalmi fejlődésében leli magyarázatát. E királyi építészet technikai és formai megalapozottságát a francia cisztercita irányzatban, Zircen és Pilisen kell keresnünk. E műhely két irányba fejlődik tovább, létrehozva az esztergomi, a kalocsai és a pannonhalmi templomot és talán az óbudai palotát. Ez utóbbi közvetett cisztercita hatását nem annyira a kapuzat struktúrája, mint a Lux által közölt kehelyfejezetek

51 pálmalevéldíszítése is igazolja, melyeknek párdarabjait Pilisről ismerjük. Országos elterjedésükről a gyulafehérvári fejezetek adnak számot. A III. Béla által kezdeményezett és támogatott cisztercita és az esztergomi stílus továbbfejlődésének hazai csúcspontját ismerhetjük fel az óbudai palota kőtörmelékei közt, és e sokoldalú műhely magas színvonalát nemcsak az országos építkezések méretei, hanem a helyi, az új budai és a pesti templomokon, középületeken, palotákon végzett munkák biztosítják. Sajnos, ezekről az épületekről még annyit sem tudunk, mint az óbudai palotáról. így, ha az építkezés mennyiségéről nem is, de legfeljebb minőségéről fogalmat alkothatunk, ami egyszersmind mutatja az egyes telepüiésgócok fejlődésének mértékét. Az Óbudához délről csatlakozó, a Duna mellett húzódó Felhévíznek Szentháromságról elnevezett templomáról 1187-ben történik először említés. Feltehetőleg ez is a XII. század dereka után épült, mert az 1148-i kiváltságlevél létezését még nem támasztja alá. Eredetileg királyi adományból épült, a Szent Ágoston szabályai szerint élő Szent Sír-kanonokrendhez tartozott, melynek központja Esztergom-Szentkirályon volt. A keresztesek hévízi rendháza, birtokai, működése csak közvetlenül a tatárjárás után mutathatók ki.

52 A templom és a kolostor építkezésére sajnos, az 1906-ban Supka Géza által lefolytatott ásatás nem nyújt formatörténeti támpontot. Az egyhajós templom feltehetőleg a nyolcszög öt oldalával záródott (189. kép). Szentélyével azonos szélességű hajó következett, melyet egész szélességében kétoldalt három rövid fallal határolt csarnok szelt ketté. Nyugati homlokzatát torony alkotja. Supka a falszerkezet keménysége alapján az alapfalakat a keresztcsarnokig még az eredeti XII. századi templom maradványainak tartja. Sajnos, ezt a feltevést az ásatás megfigyelései vagy leletei nem támasztják alá, az alaprajz pedig ellene mond. Az eredeti templomot teljesen átépítették, lehetséges, hogy nem is pontosan azon a helyen, Mártírok útja 5. alatt állott, hanem csak a közelben. Az ásatás erre nyújtana negatív bizonyítékot, ha tudnánk Xöy. J\. IVIêLI*uLTOli ÚtjIfíLll leltül t ^ i . ? / * j_ 1 j_ » « / /j' t /i • hévízi Szentháromság-templom a iei

taras szint alatti melységet es az egyéb nem ismertetett alaprajza adatokat.