Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

lag Budán (Óbudán) ad ki oklevelet, éspedig 1295-től olyan nagy számban, ami meghaladja a budai káptalan által kiadott oklevelek számát.09 A másik állandó székhelyű országos főhatóság, az alnádor még hamarább a fővárosba költözött. Már a pesti polgárok 1244-i kiváltságlevele tilalmazta, hogy az alnádor erőszakosan beszállásolja magát náluk, és ítélkezzen felettük. A tiltakozás jelzi, hogy az alnádor tartózkodása veszélyeztette kiváltságos jogi helyzetüket. V. István 1272-ben már ,,a Pesten székelő alnádorhoz" (vicepalatino in Pest residenti) ír le, hogy ne ítélkezzék a margitszigeti apácák népei felett. Az alnádor pesti tartózkodását az indokolta, hogy ő viselte Pest megye ispánságát.

210 Azonban 1279-től az alnádor is áttette székét Pest külvárosból Budára, aminek jeleként címe: vicepalatinus Bude residens lett.

211 Az alnádor oklevéladó működése messze elmaradt az alországbíróé és a hiteleshelyeké mögött, minthogy a bírói munka zömét a vidéken utazó nádor és albírája helyben elintézte. A főváros sokszínű jogszolgáltatásának ismertetése nem volna teljes, ha nem tennénk említést a helyi bírói szervekről. Pest 1244-i szabadalomlevele értelmében, melyet az átköltöző budaiak is magukénak vallottak, a város szabadon választ magának falunagyot, azaz bírót, aki minden világi ügyben ítélkezik felettük. A polgárok választójoga ugyan csorbát szenvedett a rektor kinevezésével, a városi bíráskodást azonban ez az állapot nem veszélyeztette, mert kimutathatóan a kilencvenes évektől nem is maga a rektor, hanem eg y bíróvá választott esküdt ítélkezett, ugyanúgy, mint a külvárosokban, Kelenföldön és Pesten, sőt a rektor országos tekintélye védelmet is nyújtott idegen bírói fórumok ellen. A város fellebbviteli hatósága a késő középkorban a tárnokmester volt. Korszakunkban erre még nincs adat, de hogy a tárnokmester ítélt a város és idegenek közti perekben, arra két adatból következtethetünk. 1281-ben a tárnokmester előtt zárult le az a hosszú per, amely a város és a szigeti apácák között Űjbécs felett folyt, 1287-ben pedig a város a Kisasszony napi vásár ügyében készített oklevelébe bevétette, hogy a vásár mentes a nádor és az országbíró mellett a tárnokmester ítélkezése alól is. Az is figyelemre méltó, hogy a tárnokmester keltezési hellyel ellátott okleveleinek fele Budán, illetőleg Budavárában kelt.

212 Helyi bíráskodás folyt mindazokban a helységekben, ahol falunagy és esküdtek állottak a telepesek élén, így Óbudán, Szenterzsébeten és a Margitszigeten. A falunagy bírói jogköre azonban csak a kisebb ügyekre terjedt ki; vérontás esetében magasabb szerv, a vármegye, illetőleg az alnádor ítélkezett, a bírói kiváltsággal rendelkező egyházak (budai prépostság, margitszigeti apácák) helységeiben pedig az egyházfő vagy megbízott tisztje, ispánja mondott ítéletet. Óbudán a prépost 1212-i privilégiuma alapján magának követelte a város feletti bíráskodást még azután is, hogy IV. Béla visszavette, és udvarához csatolta a határ egy részét. Követelése támogatására két oklevelet hamisított a század második felében. Az egyikbe bevette, hogy a prépost bíráskodása alól még a királyi ház őrei és a főurak cselédei sem mentesek, a másikban az egyházi bíráskodás módját határozta meg, nevezetesen hogy Buda (Óbuda) élére a prépost állít bírót, aki hat hites esküdttel ítél; de még az esküdteket sem a polgárok választják, hanem jelölésük felett a prépost dönt.

213 Ez az egyházi bíráskodás, ha életbelépett, csak Óbuda préposti felén működhetett. A királyi népek az óbudai vagy Csepel-szigeti ispán ítélkezése alá tartoztak.

214 Ország- A helyi jogszolgáltatás kifejlesztése és a legfelsőbb jogi fórumok Budán való központosítása gyűlések me

ij

e

tt a század végén Buda, illetőleg környéke lett a törvényhozás színhelye is. IV. László öt ismert országgyűlése közül hármat tartott a főváros körüli mezőkön: 1277. május 30-án Rákos mellett, illetőleg Budán,

215 1279. július 25-én a budai megbeszélések után Tétényben, 1286. június 26-tól július l-ig pedig a Rákos-mezőn.

216 Hogy Rákos miért éppen Kun László alatt nyerte el évszázados szerepét, arra egy 1278-i oklevél enged következtetni. Ez év nyarán Rákoson gyűlt össze a sereg, amellyel az ifjú László Ottokár cseh király ellen vonult. A sereg jelentős részben kunokból állt, márpedig a Rákos-mező igen alkalmas gyülekezőhely volt az alföldi kunok számára, egyben jól megközelíthető a Dunántúl és a Felvidék felől is. Megjegyzendő, hogy Kun László 1275-ben és 1289-ben is adott ki oklevelet a Pest melletti Rákoson.

217 így megérthető, hegy a krónikás Rákost írta az ország közepének. A székhelyét állandó jelleggel Budán berendező III. Endre mindhárom országgyűlését Buda körül tartotta. Koronázása után, 1290 szeptemberében Óbuda felett, a megyeri rév felé elterülő pazándoki síkon hozták meg a negyvenegy cikkelyre tagolt törvényt. Bár a 31. cikkelyben kimondták, hogy a jövőben ismét évenként kell Fehérvárott országgyűlést tartani, erre már rögtön a következő években nem kerülhetett sor, mert 1291. Szent István napján III. Endre hadaival Bécs alatt, 1292-ben pedig Zágráb mellett táborozott,

218 s ha már kétszer vétett a maga hozta törvény ellen, a továbbiakban már nem is törekedett megtartására. Uj országgyűlés tartására végül is az országot fenyegető tartományúri széthúzás és rendbontás kényszerítette. A Pest melletti rákosi síkon 1298. augusztus 5-én került sor a nemesek, szászok és kunok összeró'