Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN
kerek templomalapját nemrég találták meg a Várhegy-dombon. Ha ez így van, akkor Soroksár kezdetben Kerekegyház határrésze lehetett. Ezt 1323-ban a kerekegyházi nemesek birtokolták. Szentdienes Soroksártól délre, a mai Millennium-telep helyén Szentdienes falu állott, nevét templomának védőszentjéről kapta. III. Endre idejében falunagya tíz falubelivel együtt tanúskodott földesura nevében a közeli Zaj es föld hovatartozása felett. 95 SzentióHnc Az említett helységektől keletre két falut említenek Gyál 1332-i határjárásában: Kormányost, amely az újkori Péteri puszta területén feküdt, és Szentlőrincet, mely akkortájban már Pestimre és Pestlőrinc határán terült el. 96 A Pesttől a Rákos-patakig terjedő Rákos-mező lakatlan maradt, és Kun László korától kezdve hadrakelések és országgyűlések színhelye lett. Alföldi Mint az áttekintésből láttuk, a tatárjárás után legelőször a Duna-parti falvak települtek meg. A belső területen, a „mezőségen" az egyházi birtokosok kezdték meg az eredményes telepítő munkát; a világi birtokosok által telepített falvak zöme a XIV. században jelenik meg. Arra nézve, hogy e mezőségen milyen volt egy újratelepített falu és ház a XIII. század második felében, Alsónémedi példáját hozhatjuk fel. Az akkoriban Nevegynek mondott falu viszonyait a Margit-tanú vallatás és a legendák igen szemléletesen tárják elénk. Nevegy falu, melynek öt ekére való földje valaha az Abák százdi apátságáé volt, a hetvenes évekre Vélek úr birtoka lett. Ekkor az úron kívül öt háznép szolga (servus és ancüla) lakott a falu nyárasvölgyi határrészén. 1271-ben a Nógrád megyei Tarnócról ide költözött Miklós szegény nemes feleségével, Gyönggyel, két nagyobb gyermekével és újszülött ikreivel. Vélek úr házától egy nyíllövésnyire építettek maguknak házat. Itt halt meg 1271. november 11-én az ikerleány, három hét múlva pedig az alvó anya agyonnyomta az ikerfiút, Sebestyént. Mikor éjféltájban észrevette, borzasztó jajveszékelésben tört ki. Az apa künn aludt az állatokkal, de a lármát hallva odajött, és dörömbölni kezdett az ajtón. Nagy leánya, Angéla, aki gyertyát gyújtott és maga is jajgatott, csak nagy sokára nyitott ajtót. Az apa dörzsölte a gyermeket, de az hideg volt, és nem mozdult. Mint halottat a szoba közepén fekvő tűzhely mellé fektette. Mikor a kakas másodszor kukorékolt, akkor kezdett a gyermekbe visszatérni az élet, és rövidesen magához tért. Az előadás alapján olyan kisnemesi lakóházra következtethetünk, amelyben egy lakószoba van; a szoba közepén foglal helyet a szabad tűzhely. Itt lakik a család, míg a gazda künn hál a ház közelében, az állatoknál. A jószág olyan földbe mélyített, takarmánnyal fedett ólban (istállóban) lehetett elhelyezve, amilyet nemrégiben Méri István ásott ki Orosháza határában. 97 Megjegyzendő, hogy a nevegyi szolganép bizonyára az ekkor még általánosan elterjedt veremházban lakott, amelyhez az északkeleti sarkon kapcsolódott kemence. A szolgák nélkül gazdálkodó Miklós olyan jól gyarapította jószágállományát, hogy néhány év múlva új házat épített, majd megszerezte a közeli, tizenegy ekére való Nyír földet, és ezt 1297-ben huszonhat márkáért adta el az apácáknak. Az 1271-ben hét házból álló kis Nevegy település 1323-ra falunaggyal rendelkező helységgé nőtte ki magát. 98 4. A BUDAI OLDAL budai oldal A gyér lakosságú pesti síkkal ellentétben a budai oldal falvai a tatárjárás után rögtön újrahelységei települtek, sőt gyarapodtak is az Alföldről áttelepülőkkel. Az áttelepülés oka nem csupán egy újabb tatárjárástól való félelem volt, hanem szabadulás a régi feudális kötöttségektől. Az említett öt Nemes falubeli család hajdan a hercegség népei közé tartozott. Nem tudjuk, mikor költöztek át Óbudára, de az tény, hogy Nemes földet IV. Béla 1259-ben a margitszigeti apácáknak adta, márpedig az egyházi földesuraság súlyosabb terhet jelentett, mint a hercegi népek közé való tartozás, nem beszélve a városi telepességről, amely a földesúri népek számára az elérhető emelkedés legóhajtottabb formája volt. Az apácák 1280-ban vissza is követelték maguknak az öt családot, amikor tudomásukra jutott, hogy Óbudán lappanganak. Óbuda Óbuda lakossága mindamellett nem cserélődött ki teljesen ; módos német telepesek (hospes-ek), jórészt szőlőbirtokosok, továbbra is maradtak a városban. Az 1283-i oklevél említ egy német hospes-családot, mely Tebeséren birtokolt szőlőt. Jórészt belőlük kerültek ki azok a kereskedők (foreuses), akik IV. Lászlótól egy időre megkapták Bánya területét a hegyoldal szőleivel (Papmái vagy Püspökmái, Előmál, Kereked és Bányaföld). Az óbudai szőlők magyar neve mindamellett mutatja, hogy a lakosság többsége magyar volt. Városias fejlődésre enged következtetni az is, hogy a század második felében a kolduló ferencesek itt is rendházat építettek maguknak. A gazdag polgárházak méreteit szemlélteti, hogy 1298-ban egy óbudai lakóház negyven nemesnek szolgált börtönül.
