Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN
a mesélő képzeletnek. Az eseményektől térben és időben távol levő krónikások egymástól vették át azt az érdeklődést felcsigázó történetet, mely szerint 1221-ben Lajos türingiai őrgróf Magyarországon Ovena, másnéven Buda városban oltárhoz vezette II. Endre és Gertrud leányát, Erzsébetet. A lakodalmon a királyné öccse, Bertold, aquileiai pátriárka (az idő tájt kalocsai érsek) szemet vetett Bánk bán gyönyörű feleségére — Katona Józsefünk Melindájára —, s minthogy a királyné támogatta a csábítást, a felháborodott férj társaival a királynét leszúrta. 107 Nem feladatunk, hogy Bánk bán regényes történetéből az okleveles adatokkal igazolható tényeket kihámozzuk, — megtették már ezt történetíróink régen. Csupán egy adattal kell foglalkoznunk, amely Budapest történetében szerepelni szokott, nevezetesen, hogy Erzsébet esküvőjét Pesten tartotta volna a belvárosi plébániatemplomban. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a fenti történetet elbeszélő német krónikákban Ovena vagy Buda áll, a német Ofen névvel viszont a XIII. század második feléig Pestet jelölték. A fenti elbeszélés tehát akkor terjedt el, amikor Budát nevezték Ofennek. Ha ezt a névcserét még lehet is magyarázni az Ovena adat elsőbbségével, egy jói lértesült forrás a késői krónikás szóbeszédnek határozottan ellene mond. Erzsébet legrészletesebb életrajzából, az 1292-ben gondos forrástanulmányok alapján összeállított Vita sanctae Elisabeth ae-ből kiderül, hogy Erzsébetet négyéves korában elvitték jegyeséhez Türingiába, és esküvőjét is ott tartották. 108 Ovena említése a krónikákban a lakodalmi tragédiával együtt tehát nem egyéb késői kitalálásnál. A korabeli Pestre vonatkozó adatunk sokkal szárazabb, de fényt vet a város gazdasági életére. Pest vásárImre király (1196- 1205), aki — úgy látszik mellőzte a pest-budai udvarhelyeket, a pesti vam J a vásárvámnak a királyt illető kétharmadát eladományozta. Felerészben odaadta a Becket Tamás emlékére épített esztergomi Szent Tamás-prépostságnak, felerészben pedig Tiborc ispán monostorának, Szigetmonostornak, mely a Szentendrei-szigeten — régi nevén Rozsd-szigeten állott. A Szent Üdvözítőről nevezett monostor alapítója az Imre és II. Endre király legbensőbb környezetéhez tartozó, sőt 1206 — 7 táján Gertrud királyné udvarában bírói tisztet viselő Tiborc ispán volt. 109 Alig egy évtized elteltével, 1217-ben II. Endre a pesti vásárvám eladományozott harmadát visszavette Szigetmonostortól, és Csepel-szigeti udvara számára rendelte, cserébe pedig Szigetmonostornak adott a pozsonyi kősóárusítás jövedelméből évi hatvan márka súlyú ezüstöt. Ha a pesti vásárvám harmada évi hatvan márkával volt egyenértékű, a vásár egész évi vámjövedelme száznyolcvan márkát (mintegy negyvenöt kg ezüstöt) kellett kitegyen. Ez elég jelentékeny összeg, ha figyelembe vesszük, hogy III. Béla jövedelem-összeírásában hetvenkét megye út-, rév- és vásárvám jövedelme összesen harmincezer márkát tett ki, és egy megyére a háromféle vám jövedelemből átlagban négyszáz márka esett. 110 A pesti vásárvámnál is jelentősebb volt a pesti böszörmények (szaracénok) adója, melynek összegét nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy 1217-ben a keresztes hadjáratra induló II. Endre, halála esetére felesége, Aragóniái Jolánta nyolcezer márkányi hitbére fedezésére lekötötte a Maroson leszállított só jövedelmét, továbbá a pesti böszörmények és Bodrog megye adóját. Ez a három jövedelmi forrás bizonyára nem független egymástól. Nevezetesen a Maroson leszállított erdélyi sót Szegeden tárolták, és innen vitték szét a határvárakba (így Pozsonyba), második tárolási helyükre. Szegedről — mint említettük — szárazföldi úton, a böszörmény 154—155. XII. századi pénzváltó mérleg az óbudai Kórház utcából és a mérleg hitelesítő jegye 18* 275
