Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Gazdasági és társadalmi fejlődés Feudális nagybirtokok Óbuda el adom/m y ozása Óbuda határai kálizokról elnevezett Káliz úton vitték a Dunához, amely Bodrog megye fő forgalmi útja volt; a böszörményekről pedig tudjuk, hogv a sókereskedelemben és pénzváltásban vezető szerepük volt.

111 Imre és 11. Endre korában a magyarországi feudális társadalomban jelentős változás ment végbe. A munkamegosztás fejlődése rést ütött a zárt természeti gazdálkodáson. A paraszti háziipar helvét a kézművesség kezdte elfoglalni. A paraszt így munkaerejének nagyobb részét fordíthatta mezőgazdaságra, a kézműves pedig többet és jobb minőséget termelt. A mezőgazdasági és ipari termékek mind nagyobb hányadban árucsere révén találtak fogyasztóra, A termelés, a kereskedelem és az igények megnövekedésével a pénz vált a gazdasági élet forgalmi eszközévé. A királyi udvar háztartása mely egyben azonos volt az államháztartással — mindinkább a készpénzt biztosító jövedelmeket részesítette előnyben; a természetben szolgáltató különféle falusi kondieionáriusokkal szemben inkább a pénzzel adózó kézműves és kereskedő városi polgárságra támaszkodott, Nem véletlen, hogy Imre és II. Endre idejéből ismerjük a tudatos várospolitikát eláruló első városi szabadságleveleket, és ugyanebben az időben indul el a királyi birtokok és várbirtokok tömeges eladományozása. Korszakunkban változás következett be a feudális társadalom uralkodó osztályában is. A francia, aragóniai és meráni királynék kíséretében számos nyugati főúr költözött az országba, akik nyugati feudális életformájukat csak az országos tisztségek és hatalmas uradalmak jövedelmével tudták fenntartani. Ezek azok, akikről Anonymus a rómaiak legelőjéről szólván megjegyzi, hogy „most is rómaiak legelnek Magyarország javaiból", és akikkel szemben a magyar úri nemzetségek álláspontjára helyezkedve hangsúlyozta, hogy ezek Árpádtól kapták a földet, és a vérszerződés értelmében nem zárhatók ki a fejedelem tanácsából. Természetes, hogy a magyar eredetű uralkodó osztály igyekezett lépést tartani az új feudális életformáért folytatott versenyben, és a király kíséretébe került nemzetségtagok, mint a Bor-Kalán-, Csák-, Kán-, Miskolc-nembeliek egyre-másra kerekítették ki birtokaikat udvari és várföldekkel, szereztek lakatlan, telepítésre alkalmas erdőuradalmakat a hegyvidékeken, építették fel nemzetségi monostorukat, amely immár csak két tornyával és a belé helyezett egy-két szerzetessel érdemelte ki a rangot adó monostor nevet, mert méreteiben nem sokat különbözött a falusi templomoktól. Ilyen körülmények hozták létre a gazdagon javadalmazott Szigetmonostort, és ilyen körülmények között nyerte el a francia eredetű Kökényes-Rénold-nemzetség alapította kökényesi monostor békásmegyeri földjét. Dél felé folytatólag Üröm és Óbuda lankáin Boleszló budai prépost szerzett szőlőket, melyeket 1214-ben, váci püspök korában szőlőművesekkel együtt az általa alapított leleszi premontrei monostornak adományozott, Királlyal vetekedően gazdag adományai sorában szerepel az Óbuda melletti Besenyő falu, ahol birtokát két vásárolt rabszolgacsaláddal együtt adta a monostornak. Ez a Besenyő - később Szentlászló néven szerepel az Árpád-híd pesti hídfőjénél kereshető. Eredetileg királyi birtokon élő besenyők lakhatták, de a királyi javak eladományozása során a falu magánbirtokba került, majd két itt lakó család a leleszi prépostság szolgája lett. Ugyancsak Óbuda lankáin szerzett szőlőt Gertrud királyné bátyja, Bertold kalocsai érsek, aki aquileiai pátriárka korában a szőlőt a pilisi ciszterci apátságnak adta, hol megölt húgát eltemették.

112 Imre király, aki alatt a királyi javak eladományozása megindult, az óbudai prépostságnak páratlan adományt tett. II. Endre 1212-i nevezetes okleveléből kiderül, hogy Imre király Óbuda területét borcsöbör-adójával, vásárvámjával és a lakói felett való bíráskodás jogával együtt odaadta az óbudai prépostságnak, emellett jelentékeny mennyiségű kősót utalt ki számára; mindezt az 1205-ben trónralépő Endre visszavette a prépostságtól, és csak 1212-ben adta újból vissza.

113 Ha igaznak bizonyul az a feltevés, hogy Imre király idejében a Névtelen jegyző viselte az óbudai prépostságot, érthetővé válik Óbuda XIII. század eleji sorsa. Anonymus művében határozottan állást foglalt Imre király mellett Endre herceggel szemben, amikor a vérszerződés 4. pontja értelmében halálraítélté az uralkodó és rokonai között pártütést szítókat, és megalapozta a gyermekkorban megkoronázott trónörökös intézményét. Endre ugyanis többször pártot ütött a gyermekkorban megkoronázott Imre és fia, László ellen. A fenti királyhű álláspont jutalmazásaként fogható fel, hogy Imre a budai prépostságnak adta egész Óbudát, de az is, hogy Imre halála után Endre tanácsosai javaslatára visszavette, és csak egy új prépost feltűnése után, 1212-ben adta vissza a prépostságnak. A visszaadott város határait ekkor részletesen le is írták. Óbuda 1212-i határpontjainak azonosítása a mai terepalakulatokkal nem könnyű feladat, mert a helynevek hétszázötven év alatt csaknem teljesen kicserélődtek. Megváltozhatnak a helynevek békés körülmények között is, olyankor viszont, amikor a lakosság kipusztul, és új telepesek jönnek helyükre, új elnevezések születnek. Ez történt Budával is. A török hódoltság alatt a magyar lakosság kipusztult; az 1686-i felszabadítást megért néhány őslakos óbudai kálvinista családot a Zichyek kergették el, a betelepített svábok pedig német neveket adtak a budai hegyeknek, völgyeknek. A ma használatos magyar helynevek zömét Döbrentei Gábor javaslatára Buda város 1847. június 17-i közgyűlése honosította meg.

114