Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
A tábor és a katonaság körére szorítkozó Hercules-kultusszal szemben jóval szélesebb tár- Liber és Libera sadalmi háttérből táplálkozott Liber és Libera tisztelete Aquincumban. A táborvallás ugyan nem fogadta be ezt az istenpárt, de a canabae területén a II. század végétől kezdve alacsonyabb rangú kiszolgált tisztest vagy volt közkatonát, azután egyszerű polgárembert és rabszolgát találunk hivői között. A polgárvárosban ezzel szemben az egyszerű emberek votumai eddig kevés nyomot hagytak a feliratos emlékanyagban, amely az ottani vezető réteg: tanácstagok, sevir, Liber— Libera-tiszteletét tükrözi a II. és III. századokban egyaránt. Az egymagában vagy társnőjével tisztelt Liber alakjai köré Aquincumban különböző gyökerű hiedelmek fonódtak. Valamely helyi, az őslakosságtól hitt termékenységisten arculatával a III. századra összeolvadtak a thrák —görög Bakkhosz —Dionüszosz eksztatikus és a síron túli -lét felé is mutató vonásai, valamint a dionüszoszi elemekkel átjárt itáliai Liber páterről táplált hiedelmek. Legkorábban, talán az első Antoninusok idejében, az itáliai Liber pater alakja 20 nyújtott lehetőséget arra, hogy a helyi származású városi arisztokrácia római formák között lerója tiszteletét a kultúrvegetáció helyi istenének. A III. században fogadta be Aquincum a görög —thrák Dionüszosz ideáját. A III. század első harmadában tűnnek fel azok a balkáni típusú fogadalmi táblák, amelyek Dionüszosz meg Ariadné mámoros alakjait kíséretük, Szeilénosz, egy vagy két Szatürosz és Pan társaságában ábrázolják. A fogadalom azonban, amelyet Iulius Iulianus veteranus az egyik ilyen domborművön Bakkhosz — Dionüszosz és Ariadnénak leró, a tábla felirata szerint Liber és Liberának szól. Az istenpár III. századi aquincumi emlékein a Balkán vidéki, az itáliai és a helyi termékenységistenről és kíséretéről vallott ideák már szét nem választható összefonódottságban jelentkeznek. Termékenység, halál és megfordítva, elválaszthatatlan fogalmak az antik ember számára. A termékenységistenség egyszersmind alvilági, chtónikus vonásokkal is rendelkezett. Az itáliai Liber páternél e vonások a császárkorban erősen háttérbe szorultak, míg a Dionüszosz-vallásban annál jobban kidomborodtak. Az egyik aquincumi sírkert sarokpillérén a táncoló és krotalont rázó Mainas alakja, a brigetiói és dunaújvárosi szarkofágok táncoló szatürjai azt a gondolatot kívánták kifejezésre juttatni, hogy az elhunyt Dionüszosz-hivő, férfi vagy nő, halála után 122. A szíriai istenhármasság tiszteletére emelt polgárvárosi kapuzat feliratos táblájának töredéke
