Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Egyiptomi kultuszok Iuppiter Ammon és Iuno Caelestis Syriai kultuszok A dunai lovas­istenségek egyaránt az isten misztikus csapatának, thiasos-án&k tagja, Szatürosz vagy Mainas lesz. A halott dionüszoszi heroizálásától már csak egy lépés kellett, hogy az elhunytat istennek tekintsék. A halott szentségéről vallott hit mellett a Dionüszosz-vallás erre is lehetőséget nyújtott. Aquincum­ban egy közel méter magas domborműves kőemlék, mely szőlőindávai futtatott kis kápolná­ban az elhunyt Dionüszosz-hivőt mint Dionüszoszt ábrázolja, őrizte meg ennek a hitnek az emlékét. Szerencsét kereskedelmi vállalkozásaikban, egyáltalában az élet anyagi vonatkozásaiban, bőséget a földi életben és ugyanakkor boldog túlvilági létet ígért hívőinek az egyiptomi Isis is­tenasszony is. Isisnek és társának Sarapis-n&k együtt vagy külön ajánlott feliratos emlék eddig még nem került elő Aquincumban és környékén. 21 Egyiptomban készült amulettqk, valószínű­leg az aquileiai kereskedelem közvetítésével, azonban már a II. század elejétől kezdve elju­tottak ide, amint ezt a polgárvárosban talált Harpokratés fajanszfejecske és a katonavárosi amfiteátrum mellől számon tartott email Thoeris-szobrocska példázhatja. Nagyon is kérdéses, hogy e talizmánok viselői, mintáz Egyiptomon kívül máshonnan még nem ismert Thoeris-amu­lett esetében, valóban az egyiptomi vallásosság elképzeléseit fűzték-e az idézett darabokhoz, vagy pedig csupán általában szerencsét hozó nyakdíszként hordták. Hasonló kérdéseket vet fel a Hajógyári-szigeten, valamint a ferenchalmi ,,Szép Juhászné" környékén talált egy-egy usebti szobrocska. Mindkettő ugyancsak behozott darab, és talán csak az utóbbi került elő sír­mellékletként, mint az Egyiptomban nagy számban talált usebtik. Az usebtikhez és talizmánokhoz hasonlóan egyiptomi készítmény, éspedig az óbirodalom ide­jéből, az a hieroglifákkal írt kisebb kőlap töredéke, amely a canabae déli részében került napvi­lágra. A kőemlék-kutatóink szerint Isis-szentély díszei közé, illetőleg Isis-hívő tulajdonához tartozhatott. A Pacatus-edényeken látható Isis- és Seth-Typhon-mel\képek aquincumi háttere sethianus irányú helyi kultuszra utalna. Nem kétséges a kultikus rendeltetése a Kőbányán IV. századi kísérőleletekkel napvilágra került Isis-ólomszobrocskának. Az eddigi emlékanyagból azonban távolról sem rajzolódik ki, hogy a II. és a III. századi Aquincum az Isis-vallásban Savariához hasonló szerepet játszott. Nem állapítható meg folya­matosság, kontinuitás a II III. századi emlékanyag és a III. század végétől jelentkező múmia­temetkezések között sem. Az utóbbiak ahhoz az új vezető réteghez tartoznak, amely Gallienus uralkodását követő évtizedekben alakult ki, nem kizárt, hogy újabb közel-keleti telepesek rész­vételével. 22 Független az egyiptomi kultuszoktól a szír (pun), egyiptomi és hellenisztikus-görög istenel­képzeléseket összeolvasztó Iuppiter Ammon tisztelete. Ez utóbbi egyetlen oltárkövét az africai származású M. Caecilius Rufinus Crepereianus helytartó fia, aki apja mellett a III. század ele­jén légió-tribunusként szolgált Aquincumban, állította. Ugyanakkor a helytartó a nagy pun istennőnek, Carthagó patronájának, Tanit-nek rótta le fogadalmát Iuno Caelestis megszólítás­sal. Mindkét fogadalombeváltás a Septimius Severustól kezdeményezett dii patrii-kultusz és ezen keresztül a császárvallással való összefonódást mutatja. Különösen szembeszökő ez a hely­tartói oltár esetében, amikor az uralkodó felesége, Iulia Domna, szívesen láttatta magát Iuno Caelestis földi megjelenésének. Az africai kultuszoknál mélyebb nyomot hagyott a Severus-kori Aquincum vallásos életében a soknevű, nagy szíriai termékenység-istennő tisztelete. 23 Az osrhoenei Edessában természetes forrástó mellett, melyben tabunak tartott szent halak éltek, Baltis, azaz Miasz­szonyunk néven tisztelték a közeli Hierapolis rokonvonású istennőjével, Dea Syriával együtt. (122. kép) A békásmegyeri határban azonos környezetben épült a II. század végén Baltis és Dea Syria együttes szentélye. C. Iul. Sextinus földbérlő vagy vámbérlő, valószínűleg az aquincumi szír co­lonia tagja, 200 körül a város dunai kikötőjéhez vezető útvonalán építtetett díszes kapuzatot a Iuppiter—Hadad, Dea Syria és Baltis dea néven tisztelt szíriai istenhármasságnak. E szír colo­niához tartozhatott az a Septimia Marcella is, aki fiai üdvéért a byblosi Adonis-nàk rótta le fo­gadalmát. 24 Egyetlen kőemlék, veteranus állította, őrzi mindeddig Doliché és Héliopolis Iuppiterrel azono­sított harcias égistenei aquincumi kultuszát a II —III. század fordulójáról. Nem Aquincumban, a katonavárosban, hanem a polgári jellegű Gorsiumban állhatott az a késő II. századi Iuppiter Dolichenus-szentély, amelyet Septimius Severus és Caracalla pannóniai látogatásuk alkalmával 202-ben helyreállítottak. 2 * A Severusok idejétől tovább erősödött a vallásos elképzelések szinkretista irányzata, amely vidékünkön a dunai lovasistenségek kultuszában érte el tetőpontját. A kultusz középpontjában egy istenháromság állott, melynek női alakját Kybélé, Anaitis, Epona, Nemesis vonásaival ru­házták fel váltakozva. E határozatlan női istenalakhoz társult két lovasisten, akik a thrák lovas, a Dioskurok és a hivatalosan mindig győztes császár triumfális vonásait egyesítik. A többi val­lással szemben a dunai lovasistenségek kultusza újat már nem tudott mondani, s ez szabott

Next

/
Oldalképek
Tartalom