Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Volcanus, Sedatus Gyógyító istenek 118. Dombormű Silvanus alakjával az Arany-hegyről Iuppiter Optimus Maximus 119. Fogadalmi tábla a gyógyító istenpár alakjával Óbudáról A bennszülöttek hitvilága ugyanakkor a gyermekek, terhes anyák védnökeinek a Suleviae nevű anyaistennőket tekintette. A II. század végétől a helyi kultuszok, isten­képzetek nálunk is nagy erővel törtek újólag a felszínre. A polgárvárosban 200 körül kelta típusú szentély épült, melyben Venus-szerű bennszülött istennőt tiszteltek. A görög­római Aphrodité— Venus szélesebb körben azonban nem talált hívőkre. Volcanust is háttérbe szorította a dunai keltáktól tisztelt Sedatus, akihez 210-ben a posztósok testülete fordult. A III. század első felében a máshonnan nem ismert Ciniaemus és Minitra nevei is megjelennek egy-egy oltárkövön. 7 A bennszülött kultu­szok újjáéledése reakció a keleti vallásos hiedelmekkel szemben. Galliai kelta telepesek ültették át még a II. században Apollo Grannus és Sironának, ennek a nyugati kelta gyógyító istenpárnak kultuszát, amely a Római fürdő gyógyfor­rásai mellett szépen megfért a görög római Aesculapius és Hygieia tiszteletével. 8 A II. század elejétől kezdve az óbudai katonakór­ház mellett állott az utóbbiak külön szen­télye, ahol a kórház személyzete és lábadozó betegei fogadalmi oltárokat, domborműves táblákat (119. kép), a gyógyult testrészt áb­rázoló terrakotta tárgyakat ajánlottak fel. Az istenpárhoz a III. század elején a per­gamoni Telephos társult. A római istenek közül Iuppiternek szól a legtöbb fogadalmi oltár. Iuppiter tisztelete a fennálló társadalmi rend igenlésének számí­tott egészen a kereszténység győzelméig. Az államhatalom itteni képviselői és ezek beosz­tottjai, valamint a katonaság körében Iuppi­ter tisztelete ezért magától értetődő. E sok­szor megtárgyalt kérdést nem részletez­zük, figyelmünket inkább a polgári lakosság Iuppiter-kultusza felé fordítjuk. Meglepő, hogy a II. században betelepült italikus, nyugati elemek, kereskedők, vállal­kozók, iparosok s ezek szabadosai majd­nem teljesen hiányoznak a Iuppitert tisz­telők sorából. A II. századi Iuppiter-oltárok szinte kizárólag a helyi bennszülött lakos­ság vallásos magatartását tükrözik. Egy részüket a polgárváros vezető rétegéhez tar­tozók emelték. Ezek hivatalos jellegűek, de mellettük a társadalom alsó rétegeihez tar­tozó bennszülöttek közül is nem egy a legjobb és legnagyobb Iuppiterhez fordult. 9 Szűkszavú fogalmazásuk miatt az oltárállí­tás indítékait nem ismerjük. E kisemberek egyike vagy másika talán társadalmi előre­haladása érdekében tette fogadalmát. A III. század első feléből aránylag sok Aurelius nevű kisember Iuppiter-oltárkövét ismerjük. Aur. Atta és mások esetében ez talán a Caracalla-féle jogadományozással függ össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom