Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Űj stílusok jelentkezése A III. századi tapéta mintás festészet Stukkó önálló alkalmazása a díszítésben figurális jelenetek foglalhattak helyet, mint az egyik még kiadatlan polgárvárosi falfestés anyagában. A többi helyiség virágfüzérekkel, lebegő madarakkal, a kandeláberekkel díszes központi elrendezésű, fehér alapú festést tartott fenn (115 — 116. kép). A fehér alapú, valamint a különböző színű középmezők váltására építő falfestést Óbudán (Szél utca) és Albertfalván is megtaláljuk. Technikai kivitelben és minőségben nem érik el azonban a festőlakás falfestésének színvonalát. A II. század végétől új törekvések jelentkeznek az aquincumi falfestészetben. A palota és a canabae századforduló körű] kifestett helyiségeiben

31 a hagyományos falbeosztást szétfeszítő, különböző színű középmezőkkel találkozunk, melyekben mint felaggatott táblaképekben széles ecsetvonásokkal, elmosódó körvonalakkal festett, impresszionista ízű alakos ábrázolások vagy a keleti második berakásos díszű (inkrusztációs) stílus hatására márványozott felületborítás szerepel. Az átmenetet legszebben a palota 214 után kifestett helyiségeiben követhetjük nyomon.

32 A 46. (7.) számú helyiség márványozott szalagokkal kereteit különböző nagyságú és magasságban elhelyezett középmezői a lábazat kazettaszerű márványozásával még nem szakítottak teljesen a század végi barokkos iránnyal. A törést és újrakezdést a palota 17. (12.) számú folyosórészének már lehiggadt, de a minden alakos és növényi ábrázolás lehetőségéről lemondó, kissé egyhangú festése képviseli. Az aránylag súlyos, kazettás mennyezetfestés nincs összhangban a felmenő falrészek levegős, egyszerű díszítésével. A katonavárosban a Korvin Ottó utcai lakóházak falfestése

33 tartotta fenn legszebben a III. század első harmadának új irányú faldíszítését. Az átértékelt táblafestészet mellett újabb festési irányként jelentkezett a III. század első harmadában a tapétamintás faldíszítés. Legjobb példáit a polgárváros területéről, a 214-ben helyreállított Nemesis-szentélyből és a festőlakásból ismerjük. A század közepéről a helytartói palota, a század végéről a Korvin Ottó utcai épület átfestése említhető. A IV. századi falfestészet értékelhető anyaga Aquincumból ma még hiányzik. Már korán, a II. század elején megtaláljuk a stukkó önálló alkalmazását a Laktanya utcai épületben. A Korvin Ottó utcai épület III. századi átfestésénél stukkópiJkerekkel tagolták a festett falfelületet. Gyakori a helyiségek ajtó- és ablaknyílásainak, belső fülkéinek stukkókeretelése, kagylós-fülkés kiképzése. A Laktanya utcából ismerjük erre a legkorábbi, majd a Meggyfa utcai villából a III. századi példákat. Arányaiban is lenyűgöz a Symphorus-mithraeum kultuszszobrának Severus-kori karos párkányos stukkókerete. A kazettás stukkómennyezetek a Laktanya utcai, a hajógyár-szigeti és a csúcshegyi példákból ítélve általánosnak mondhatók a II —III. századi igényesebb aquincumi épületekben.

34 Aquincum és környéke gazdag lelőhelye a festett falfelületet lezáró stukkópárkányoknak.

35 A helytartói palotában többnyire festett márványlapos fríz helyettesítette ezeket. A polgárváros és a canabae II. századi stukkópárkányain a klasszikus minták mellett a helyi ízlésre utaló makkos spirál indadísz is szerephez jutott. A falsíkból erősen kiugró párkányok az épületek erős profilú kőpárkányait utánozták. Nyugat-Pannónia közvetítésével jutottak el hozzánk a delfines párkányok; alkalmazásuk változó stílusokban, a II. század elejétől a III. század elejéig követhető. A Marcus utáni évtizedekben dolgozott Aquincumban a konzolfrízes párkányok műhelye, amely a gázgyári fazekasteleppel is kapcsolatban állt. Egy másik műhely készítményei a polgárvárosi nagy közfürdőből és lakóépületekből ismertek. Mindkettőtől különálló műhelyben készültek a colonia és Albertfalva területéről ismert, fémes utánzatú, sima élű, akantusz virágkelyhes párkányok. A III. század közepe táján ebben a körben tűnnek fel a fogazott rozetták és a divatos vadászat tematika lecsapódásaként az állatfrízek. A Korvin Ottó utcai épületből ismerjük a fémtechnikára emlékeztető párkányok legjobb példáit. A legkésőbbi stukkópárkányok ornamentikája már egészen esetlen. 6. VALLÁSI KÉPZETEK ÉS KULTUSZOK .-1 bennszülött vallásosság megismerésének problémái Iuppiter Teutanus és társnője Az itteni őslakosság vallási elképzeléseire a foglalás előtti és a foglalást követő évszázadból közvetlen adatok — egyetlen tabáni festett edénytöredékből eltekintve —• hiányoznak. Ahogy az autochton lakosság romanizálódó rétegei fokozatosan magukévá tették a római vallásosság kifejezési formáit, elsősorban a votum-ot és ennek beváltásaként fogadalmi oltárkövek állítását, kőből faragott domborművek, szobrok és egyéb kegytárgyak felajánlását, nyílik mód arra, hogy a bennszülött lakosságnak az interpretatio Romana-tól már átszínezett hiedelmei egyikére-másikára rámutassunk. E vallásos hiedelmek hagyományos volta a későbbi emlékanyagból esetenként bizonyos visszakövetkeztetést is megenged.

1 A II III. századi emlékanyag útmutatása szerint az eraviszkuszok törzsi főistenként a harcban erős, a törzsi közösséghez tartozók anyagi javait nemcsak megőrző, hanem gyarapító istenséget tisztelték, valószínűleg Tentâtes néven. Társaként egy nagy istennőt képzeltek el a természet úrnőjének. Mindkettő szentélyei a törzsi oppidumban, a Gellérthegyen álltak.