Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

századokon keresztül nem történt lényeges változás. A festők a még nedves falfelület előtt láttak munkához, és az alapszíneket fresco buono, majd a belső ornamensek nagy részét al secco, valószínűleg temperatechnikával festették meg. Az enkausztika alkalmazásának egyetlen biztos példáját ismerjük, de azt sem a falfestészetből, hanem a testvér-hegyi múmiasír fára festett férfiportréjáról,5 amely a III. század végén Egyiptomban készült (121. kép). Az aquincumi falfestészet legkorábbi csoportjában két fő stílusirányt figyelhetünk meg. Az egyik az újklasszicista festészet, amely Itáliában az I. század végén bontakozott ki, és kezdésiben még csak Augustus korának, Hadrianus idejében viszont már egészen a késői hellenizmus falfestészetének hagyományáig nyúlt vissza. Ez a falfestészet sokszor mint pszeudo II. és III. campaniai stílus jelentkezik.

2

" A másik irány, az erősen eklektikus falfestészet különösen az Antoninus-korban terjedt el szélesebb körben. Jellemzője ennek a stílusnak, hogy a Flaviuskori IV. Róma városi - campaniai stílus egyszerű, architektúramentes fehér alapú, díszítő falfestését és foltokban dolgozó technikáját igyekezett összehangolni az Augustuskori III. stílus finoman rajzos ornamentikájával.

27 A Marcus előtti aquincumi díszítő falfestészet anyaga a klasszicista és eklektikus irányok közt osztható szét. A klasszicizáló stílus egészen archaizáló, pszeudo II. stílusban fogant alkotása a Laktanya utcai épület 2. terme stukkókváderes lábazatával és stukkó féloszlopokkal tagolt középső falfelületével.

28 A mennyezet kazettás stukkómintája a Nero és Flaviusok korának kedvelt, nyolcszög-hálózatos megoldását választotta. A helytartói palota 23. (15.) helyiségének legalsó festése

29 a hellenizmus egyszínű sávokban végigfutó zónás falfestését újította fel. E philhellén stílus a palotában és Hadrianus Tivoliban épült villájában majdnem egy időben jelentkezik. Aquincumban a philhellén stílus, amelyet valamely itáliai központból a palota festésére szerződtetett festő alkalmazott, elszigetelt jelenségnek számít. Annál szélesebb körben terjedt el a díszítő falfestészet fehér alapú, valamint nagyobb egyszínű mezőket használó, füzér kandeláber-díszes eklektikus iránya. E falfestés legkorábbi és igen színvonalas anyagát a polgárvárosi festőlakás tartotta fenn,

:,J ahol a festő készlete, agyagtégelyek, paletta is előkerült. A lakóház dolgozószobáját vízi jelenetes, vörösesbarna lábazat, majd növényi kandeláberes keskeny, fekete alapú mezőktől elválasztott nagyobb vörös és sárga mezők díszítették, felül delfines stukkópárkánnyal lezárva. A középmezőkben kisebb táblaképek vagy nagyobb A II. századi falfestés két fő stilusiránya 115—ll(). Pihenő madár alakja és növényi kandeláberdíszt mutató freskórészlet az aquincumi festőlakásból