Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

113. A Héraklész és Deianeira-mítosz egyik jelenetét ábrázoló mozaikpadló a Meggyfa utcai villában aljestészet vezethető vissza. A Héraklész-fej alapján Caracalla idejére keltezzük a mozaikpadlót. A villa déli félköríves záródású helyiségének kétsávos mozaikábrázolása Dionüszosznak a héroszoktól az állatokig terjedő élővilág felett aratott diadalát hirdeti. A szomszédos villaépületben az ökölvívók párharcát ábrázoló kisméretű mozaik nemcsak témában, hanem körvonalas, de mégis plaszticitásra törekvő kidolgozásában közeli rokona a polgárvárosi birkózómozaiknak. Korban is nagyjából egyezik azzal. A helytartói palotától eltekintve a mozaikművészetnek ez az aránylag rövid életű hirtelen felvirágzása a II. század végén III. század első évtizedeiben Aquincumban elválaszthatatlan a Marcus-háborúk utáni helyi társadalom összetételében megújult vezető rétegének gazdasági megerősödésétől, valamint igényességétől. E mozaikpadlók egyúttal all. századnál magasabb szintű városiasodás értékes emlékei. A III. század közepe után már csak a korábbi mozaikpadlók javítgatásaival találkozunk. A mozaikpadlóknál gazdagabb az aquincumi díszítő falfestészet és stukkó anyaga. Területi vonatkozásban nemcsak Óbudára és a polgárvárosra szorítkozik. Anyagát a budai hegyvidék villáiban éppúgy megtaláljuk, mint a Duna menti táborok és telepeik hagyatékában. K gazdag anyag nemcsak stiláris, hanem technikai szempontból is sokrétű. A falfestésnek a II. század első évtizedeiben még általános gondos előkészítése a több rétegben felkent vakolattal, majd a pár mm vastag márványporos stukkófelület lesimításával a III. században már csak a középületekben és az 114. A Dionysos-mozaik rés/.lete a Meggyfa utcai igényesebb lakóházakban található meg. A villában szorosan vett festéstechnikában azonban év-