Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
munieipalis-városi szervezethez. Az első két században, egészen Caracalla széles körű jogadományozásáig, a katonavárosok szervezete ily módon elválaszthatatlan a táborvárosokban élő veteránusok, valamint az idegen telepesként (incola) átmeneti jelleggel ott tartózkodó római polgárok ( cives Romani consistantes) jelenlététől. A) Az auxiliaris vicusok szervezete A fentebbiek ismeretében a budai és óbudai, valamint az albertfalvai és a nagytétényi auxiliaris táborok körül kialakult telepek (vici) szervezetére közvetlen adatok hiányában az ott élt lakosság jogállása vethet közvetve fényt. A régészeti anyag utalása szerint az idézett auxiliaris vicusok lakossága az I. század végéig, illetőleg a II. század közepéig túlnyomó részben odatelepült peregrinus jogállású bennszülöttekből tevődött össze. A korai auxiliaris vicusok szervezete szempontjából ez az aránylag népes réteg nem jöhet számításba. A rendelkezésünkre álló szórványos adatokból kitűnik azonban, hogy az I. század közepétől kezdve az auxiliaris táborok telepein erősebb veteránus réteggel számolhatunk. 2 A peregrinus jogállású bennszülöttek, valamint a Hadrianus koráig többnyire más tartományból származó kiszolgált auxiliaris katonák mellett kimutathatóan a Flaviusok korától kezdve nem katonarendű római polgárok is tartózkodtak az auxiliaris csapattáborok barakkvárosaiban. 3 Az idézhető példák alapján mind a budai, mind pedig az albertfalvai barakk városokban a század középső évtizedeitől, Óbudán pedig a Flaviusok idejétől kezdve joggal számolhatunk az ott élő római polgárok valamiféle önkormányzathoz hasonló szervezetével. Az egyik adonyi felirat megerősíti, hogy a kelet-pannoniai auxiliaris vicusokban tartózkodó veteránusok és nem katonarendű polgárok veterani et cives Romani néven külön társulásba szerveződtek. Az egyik dáciai és az egyik britanniai segédcsapat-táborhoz tartozó telepen két elöljárót (magistri) is említenek a feliratok. 4 Két magister állott a II. században az óbudai légió-canabae élén is. Eszerint szervezeti vonatkozásban nem lehetett sok különbség a legio-canabae és az auxiliaris vicus között. B) Az óbudai légió-canabae szervezete Az óbudai segédcsapat-tábor és barakkvárosa, mint a korábbiak folyamán említettük, a Domitianus-kori háborúkban elpusztult. A korábbi auxiliaris vicus területének egy részét 92/3 után a légió kőtábora foglalta el, másik részén pedig a canabae kezdett kiépülni. Az I. századi vicus és a későbbi canabae között Óbudán tehát nagyobb törés mutatkozik, ami nemcsak a telepre, hanem a lakosságra is vonatkozik. A népességcserét a canabae szervezete kialakulásának vizsgálatánál sem téveszthetjük szem elől. \'eieranusok, A legio II II Flavia idejéből (92/3 — 102) egyetlen római polgárt sem ismerünk az óbudai a Traianus- canaDae _ D ól. Az a gyakran hangoztatott véleménv, hogy a kölni kereskedők társulása már a K O T % CCI ? I (tu C16~ • " szervezet század fordulóján megvolt a katonavárosban, eddig nem igazolható. 5 A két dák háború közötti megalapítói időben leszerelték a moesiai és pannóniai sereg idősebb korosztályait. Az intézkedés az óbudai táborban 102 óta állomásozó legio X Geminát is érintette. A légió 103—6 között leszerelt katonái közül már eddig is két olyan veteranust ismerünk, akik az óbudai táborvárosba települtek. 6 Tudomásunk szerint e veteranus-településsel kerültek első ízben nagyobb számban római polgárjoggal rendelkező elemek a katonavárosba, ahol ismereteink jelenlegi állása szerint akkor még nem létezett római polgárok conventus-szerű társulása. A leszerelt katonák tehát nem csatlakozhattak már egy meglevő szervezethez, hanem azt nekik kellett megalakítani. A legio II adiutrix idekerülésével rövidesen újabb veterán katonák, majd Traianus későbbi éveiben már nem katonarendű polgárok is beköltöztek a táborvárosba. Az újabb telepesek a már meglevő szervezethez csatlakoztak. Az óbudai canabae szervezet megalakításánál a legioveteranusok kezdeményező szerepét még jól tükrözi a II. század első harmadára keltezhető V'olcanus'-oltár, 7 amelyen első helyen szerepelnek a veteránusok, és csak utánuk említi a felirat szövege a táborvárosban élő többi, nem katonai rendű polgárt. Jogi szempontból nézve semmi értelme sem volt az ilyen megkülönböztetésnek, amit az sem magyaráz meg, hogy a veteránusok talán nagyobb tekintélyt élveztek. 8 A kérdést az egyik Hadrianus-kori troesmisi felirat világítja meg, amelyen a veteránusok és a többi római polgár egymástól ugyancsak megkülönböztetve szerepel. 9 Troesmis tábora nem sokkal 112 előtt, Traianus idejében épült. A legio V Macedonica veteranusai az új alapítású tábor territóriumán ugyancsak az első letelepülő római polgároknak tekinthetők. Conventus-szerű társulásukhoz itt is csak később csatlakoztak a kiépülő katonavárosban megjelent nem katonai rendű római polgárok. A canabae szervezet kialakulásának fentebbi történeti folyamatát tükrözi Troesmisben is a veterani és a cives Romani sorrendszerű megkülönböztetése. Hasonló viszonyokkal találkozunk a Traianus alapítású apulumi katonavárosban.
