Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Hadrianus után a veteránusok és a nem katonai rendű polgárok különállása a Duna-völgyi canabae szervezetében elmosódik. Az óbudai táborvárosban 145 körül tartózkodó római polgá­rok már minden megkülönböztetés nélkül egyszerűen mint canabenses állítanak oltárt Alsó­Pannonia egykori helytartójának, Statilius Maximusnak. 10 Troesmisben Antoninus Pius idejé­ben már ugyancsak nincs nyoma a veteránusok kezdeti vezető szerepének. A későbbi időkben Apulumban is a katonavárosban élő római polgárok, és nem a veteránusok és római polgárok székházának felügyelőjéről olvasunk. 11 Ilyen székház (curia) különben az óbudai katonaváros­ban sem hiányozhatott. Felismerését biztos analógiák hiánya nehezíti. A II. századból ismerjük az óbudai katonaváros egyik tanácstagját. 12 A többi katona­városhoz hasonlóan ezek szerint az óbudai canabae is a városi, municipalis szervezetet utánozta: decurio-i voltak, és ezek összessége alkotta a tanácsot (ordo), amelynek élén a két választott vezető (magistri) állott. Hatáskörük igen korlátozott volt. A Volcanusnak ajánlott oltár alapján azonban valószínű, hogy a római polgárok társulása a táborvárosban részben hasonló tűz­rendészeti feladatokat látott el, mint a polgárvárosban működő ácsok és posztókészítők testülete (collegium fabrum el centonariorum). A tanács kiegészítése a városi önkormányzatok mintájára történhetett. Az aquincumi municipium decurióinak feliratos emlékei hiányoznak az óbudai canabae terü­letéről. Viszont 194 után az aquincumi colonia decuriói építkeznek a katonaváros területén, oltárköveket állítanak, a katonaváros temetőibe temetkeznek. Amennyiben 194 után is canabae szervezetben élt volna a katonaváros, elképzelhetetlen, hogy a tábor territóriumához tartozó telepen a colonia valamelyik decuriója hivatalos minőségben tevékenykedne, és még inkább elképzelhetetlen, hogy a municipia és colonia-kut megillető respublica megjelölést alkalmaznák erre a telepre, mint ahogy azt C. Titius Antonius Peculiaris feliratán olvassuk. Az aquincumi colonia decurióinak jelenléte és hivatali ténykedése a táborvárosban csak azzal magyarázható, hogy 194-ben Septimius Severus nemcsak a municipiumot, hanem a katonavárost is colonia rangra emelte. 13 A jogadományozást követő évtizedekben a tábor körüli városrészt colonia Septimia Aquin­cum néven különböztették meg a municipalis múlttal rendelkező korábbi polgárvárostól, amely­nek teljes neve 194-től kezdve: colonia Aelia Septimia Aquincum. H Később, a Severus családot követő időszakban, a fentebbi terminológiai különbségtevés fokozatosan elmosódott. A jogadományozás kiterjesztése a tábor körüli telepre nem jelentette azonban azt, hogy a III. században szervezetileg is két különálló, egymástól független colonia létezett Aquincum területén. A III. század folyamán egyetlen alkalommal sem találkozunk az aquincumi colonia vezető tisztségviselőinek (duoviri) hivatalos ténykedéseivel a tábor körüli város területén. A colonia duumvirjeinek az említett időszakból származó feliratos emlékei kivétel nélkül a korábbi polgárváros territóriumáról tarthatók nyilván. A legfontosabb tanácsi szervek, az ordo decurionum és a duoviri hivatalainak központja továbbra is a korábbi municipium, az északi városrész területén maradt. Az óbudai decurio-emlékekből viszont arra következtethetünk, hogy a tanácstagok egy része vagy személyre szóló megbízatással, vagy a katonavárosban 194 után megalakult valamiféle ordo minor keretében foglalkozott a jogadományozást tekintve új város­rész ügyeinek intézésével. M. Ant. Victorinus aedilisi minőségben állított óbudai oltárköve arra a gondolatra is feljogosít, hogy az építkezésekről, a közutak karbantartásáról, a piacterek és ezzel együtt a közellátás felügyeletéről és ellenőrzéséről az egyik hivatalba levő aedilis kirendelésével a központi tanács gondoskodott. 15 A IV. század elejéről való lui. Valerianus és Aurel. Maximus, d(uo)v(iri) col(oniae) Aq(uincen­sium) oltárköve, amelynek lelhelye felveti annak lehetőségét, hogy a városi szervezet székhelye a III. század végén IV. század elején áthelyeződött az egykori katonaváros területére. 16 Magistri, decuriones A katona­város szervezete a III. században IV. század C) Az aquincumi polgárváros szervezete Az óbudai légiós tábortól és canabae-tó\ északra mintegy két km-re fekvő település az aquin- Az aquincumi cumi vicus, az eraviszkusz törzsi kerület, a civitas Eraviscorum kötelékébe tartozott egészen vlcus Hadrianus uralkodásáig. Vespasianus uralkodása idejétől kezdve valószínűleg a törzsi kerü­let igazgatási központja, Nerva korától a bennszülött vezető emberek sorából választott prae­fectus (vagy praeposilus) székhelye is az aquincumi vicus-b&n kereshető. Traianus uralkodása idején Északkelet-Pannoniában kimutatható nagyobb arányú polgárjog-adományozás az aquin­cumi telep bennszülött vezető rétegének egy-két családját is érintette. A dák háborúk után néhány kiszolgált katona és nyugati iparos meg kereskedő is letelepült e bennszülött városkában. A római polgárjoggal rendelkező elemek itt is conventus-szerű társulásba tömörülhettek. Hadria­nus trónraléptekor vagy legkésőbb 122-ben ennek a telepnek lakói (vicani) emelhettek oltárt a császár szerencsés uralkodásának tízéves évfordulójáért. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom