Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
palota aligha jutott az ellenség kezére. Az óbudai légió Severiana jelzőjét is határ menti harcokkal hozták kapcsolatba. Azonban amint erre egy újabban közzétett caesarea! (Cherchel) felirat is rávilágít, az Antoniniana jelzőhöz hasonlóan a Severiana-jelzőt is kezdettől fogva viselték nemcsak a határmenti alakulatok, hanem a praetorianus gárda, sőt a háborúkban részt nem vett Róma városi rendfenntartó osztagok is. 112 A húszas évek végén megkezdődtek az egykori achemenida birtokokra igényt támasztó szaszanida, újperzsa birodalom elleni hadi készülődések. Ezek sorába tartozott, hogy 229 230ban rendbehozták a limes-utat, amely a Rajna és Duna menti táborok érintésével keletre vezetett (47. kép). Olyan hírek is keringtek, hogy a császár Pannónia érintésével vonul hadba. A várható, de később elmaradt császárlátogatással függhet össze a 229 -30. évek építkezéseinek egy része. Az óbudai légiót is a keleti hadszíntérre vezényelték 231-ben. A hadjáratra kijelölt sereg magvát az illyricumi csapattestek alkották. A határvédelem meggyengítése a túlparti népek mozgolódását váltotta ki, és lehet, hogy az Aquincumtól délre fekvő limes-szakaszon 232-ben harcokra is sor került. 113 A helyzet azonban elsősorban a Rajna-vidéken alakult veszélyesen, ami a keleti hadjárat idő előtti befejezését is előidézte. Az óbudai légió 233-ban visszaérkezett állomáshelyére, egyes osztagai azonban már a következő évben a Rajna-vidéki germánok ellen vonultak fel. Severus Alexander hódoltatás helyett egyezkedni próbált az alemannokkal, amire a zsákmányra és pénzjutalomra éhes katonái, a pannóniai csapatok kezdeményezésére, fellázadtak, és felkoncolták az uralkodót meg a kíséretét. 114 Helyébe Maximinus Thrax személyében (235 — 238) első ízben kiáltottak ki császárnak közkatona sorból felemelkedett illyricumi parancsnokot. Maximinus tüntetően szakított elődje senatusbarát politikájával, és egyedül a hadseregre támaszkodva gyakorolta az uralmat. Megkettőzte a katonák évi zsoldkeretét, a pénzt pedig a gazdag keleti városok és nagybirtokosok kíméletlen megadóztatásával, vagyonelkobzásokkal igyekezett előteremteni. A rajnai harcok eredményes befejezése után Maximinus 235 végén Pannoniába jött, és főhadiszállását Sirmiumban rendezte be. Daciát veszélyeztették ekkor a szarmaták és a szabad dákok. Ellenük harcolt Maximinus 236-ban és a következő évben. E harcokban az óbudai légió egységei is részt vettek. A Duna-kanyar vidékén nem tudunk fegyveres összecsapásokról. A kitüntető Maximiniana jelzőt, ami Pannoniában eddig a carnuntumi, brigetiói és aquincumi légióknál és még néhány auxiliaris egységnél mutatható ki, máshonnan ismert példák szerint felvette valamennyi fegyveres alakulat. 115 A Dacia körüli népek elleni újabb támadást készítette elő Maximinus, amikor 238 elején híre jött, hogy a kíméletlen adópolitika ellen lázadás tört ki Africában, majd a senatus szervezésére egész Italia fegyvert ragadott. Maximinus az illyricumi csapatokkal, köztük lehetett a legio II adiutrix is, Italia ellen vonult. Aquileia azonban feltartóztatta. A sikertelen ostromra lázadás tört ki, amelyben Maximinus fiával együtt életét vesztette. A sereg felesküdött a senatustól választott két idős császárra, akik közül a helyszínre érkező Clodius Pupienus táborhelyeikre irányította vissza az illyricumi csapatokat. 116 Mint az új kormányzat bizalmi embere, rangelső centuriókéntez idő tájt kerülhetett az óbudai légióhoz az a Clodius Celsinus, aki a Maximinustól Viminaciumban hátrahagyott alsó-moesiai légióosztagokat fegyverrel kényszerítette az új kormányzathoz való hűségre. 117 A két idős senator-császár pünkösdi uralma után a hadsereg és a senatusi köröknek a hatalomért vívott harca az ifjú Gordianus (238 — 244) személyében talált kiegyezéses megoldásra. A Duna-kanyar vidékét ezekben az években sem zavarta meg a túlparti népek betörése. 240ben sem valamely ellenséges támadás kivédése, hanem az Africában ez évben elfojtott felkelés alkalmából hangsúlyozták császárhúségüket feliratos szobortalpazatok állításával a határsávban állomásozó csapatok. Ez évben megkezdődtek az Antiochiáig előrenyomult perzsák elleni háború előkészületei. Gordianus 242-ben, a Duna-vidék érintésével vonult keletre. Az albertfalvai tábor helyőrsége ekkor emelte a császárbázisnak számító mérföldkövet az uralkodó tiszteletére. A hadjáratban az óbudai légió részvétele még nem igazolt. A Szentendrén állomásozó szíriai íjászcsapat azonban ez alkalommal hagyta el végleg a Duna vidékét. Philippus Arabs (244—249) idejében már a legio II adiutrix különítményét találjuk a szentendrei táborban. 118 Iulius Philippus békét kötve a perzsákkal a Duna vidékére sietett, ahol a gótok és szövetséges népei, valamint a szabad dákok fenyegették az aldunai határvidéket, illetőleg Daciát. Hogy e népek megmozdulása a Duna-kanyar vidékéig elgyűrűzött-e, az itteni csapatok Philippiana jelzőjéből ez alkalommal sem olvasható ki. Az óbudai légió, valamint az albertfalvai tábor megszálló csapatteste 245-ben a szokásos módon mérföldkőállítással fejezte ki hűségét a császárral és családjával szemben. Az eraviszkusz civitas jóspapja is ezekben az években állíthatott oltárt a császár és a civitas jólétéért. 11 " A telepek életében sem található törés ezekben az években. Philippus idejében a senatus befolyása fokozódott. A hadsereg eltartásának költségeit az italiai-africai nagybirtokos arisztokrácia elsősorban a keleti tartományokra igyekezett átháríM aximinus Thrax III. Gordic Philijjjms Arabs
