Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Az ei só pannon császár, Decius Trebonianus Gallus Aemüianus Gallicnus és a 260. évi. limes katasztrófa tani. Az államkincstár gondjait azonban ez nem oldotta meg. A szaszanida birodalommal, valamint az aldunai népekkel szemben vállalt anyagi kötelezettségek, a nagyobb összegeket felemésztő építkezések, ünnepségek — Róma ezeréves fennállását nagy pompával 248 április havában ülték meg akadozóvá tették a zsoldfizetést, és csökkentették a donativa mértékét.

120 A moesiai légiók 248 április 21. után fellázadtak, és császárrá emelték a két Moesiát kormányzó Ti. Cl. Marinus Pacatianust. A pannon légiók rövidesen csatlakoztak a moesiai sereg kezdeményezéséhez. Közel egy időben az adóktól sanyargatott Syriában a Severus Alexander sarjaként fellépő Totapianus ragadta magához a hatalmat. Philippus a veszélyesebbnek ítélt Duna menti felkelés lecsendesítésére a senatus egyik pannóniai származású, tekintélyes tagját, C. Messius Quint us Deciust küldte ki. Még mielőtt Decius Pannoniába ért volna, a gótok es szövetségeseik i'ijabb betörésével szemben tehetetlen Pacatianust katonái felkoncolták, a helyszínre érkező Deciust pedig kényszerítették, hogy magára öltse a bíbort. A polgárháborúból az első pannon császár került ki győztesen (249 szeptembere —októbere). A Traianus nevet felvett Decius személyében a senatus és a katonaság érdekei egyesültek. Decius sürgetőbb feladatai közé tartozott az Aldunánál várható újabb gót betörés elhárítása. A megelőző rendszabályok nem bizonyultak hatásosnak: 250 nyarán az ellenség nemcsak áttörte az alsó-moesiai limest, hanem egyik erősebb seregrésze egészen Plovdivig (Philippopolis) hatolt, s e várost is elfoglalta. Ezt követően a Balkán-hegység két oldalán majd egy évig elhúzódtak a mindkét fél számára veszteséges harcok. Deciusnak sikerült 251 nyarán az ellenséget a Duna felé szorítani. Az Abrittos melletti ütközetben a gótok azonban kelepcébe csalták a császárt, aki életét vesztette.

521 A római csapatok erre a két Moesia helytartóját, Trebonianus Gallust (251 253) kiáltották ki császárrá, aki évi járadékpénz fizetése ellenében sietve békét kötött a gótokkal. Az abrittosi csatavesztés és a rómaiakra nem éppen előnyös béke felbátorította a középső Duna-vidék bal parti népeit. A brigetiói szakaszon a kvádok 252-ben törhettek be, és az elrejtett éremleletek lelőhelyeiből (Brigetio, Bajót, Solymár) következtetve a Vörös vári völgy irányába nyomultak előre. Alsó-Pannonia helytartója, Cosinius Pelix szorította vissza őket. A legátus ebből a hadjáratból visszatérve állíthatott oltárt Aquincumban a visszavezérlő Fortunának. Az aquincumi légió egyik mérföldkövön olvasható Oalliana Volusiana jelzőpárja azonban független ezektől a harcoktól.

122 A következő évben a moesiai légiók, miután sikeres harcokat vívtak a túlparti népekkel, helytartójukat, a szintén mindkét Moesiát kormányzó Aemilius Aemilianust kikiáltották császárrá, akire rövidesen a pannóniai légiók is felesküdtek. A kitört polgárháború első szakaszában az illyricumi sereg megtörte Gallus és fia, Volusianus itáliai ellenállását. Pár hónap múlva azonban az illyricumi csapatok átálltak a Raetiában császárrá kikiáltott és Italiába siető Licinius Valerianus oldalára. Az előkelő szenátori családból származó idős császár társuralkodóként mindjárt maga mellé vette fiát, Gallienust. A senior Augustus 256 végén Keletre ment, amelyet újból elárasztottak a perzsa seregek. A nyugati tartományok kormányzását ettől kezdve Gallienus irányította.

123 A polgárháborúkban meggyengített rajnai és a dunai frontszakaszt már 254-ben megtámadták az alemannok, illetőleg a markomannok, míg az Aldunánál a gótok törtek be Thraciába. A markomannok megmozdulása Felső-Pannoniát érte. Nem ekkor, hanem vagy egy évtizeddel később telepítette Gallienus Attalus markomann fejedelem népét a felső-pannoniai határvidékre.

124 Az északi front nyugati és keleti szárnyain, a Rajnánál és az Aldunánál majd évenként ismétlődtek a szomszédos népek betörései. Dacia ugyancsak a harcok középpontjába került. Egy időre tehermentesült ily módon a Közép-Duna vidéke. Még megünnepelték 259. június 24-én a polgárvárosi Nemesis szentélye alapításának évfordulóját,

125 Aquincum és szűkebb körzete akkor tehát aránylag nyugalmat élvezett. Ez év nyarán a római sereg katasztrofális veresége a perzsa fronton, valamint Valerianus fogságba esésének híre, az alemannok 259. évi itáliai betörésével együtt, amelynek elhárítására a kelet-pannoniai határvédelmet is meggyengítették, megmozdulásra késztette az addig nyugodtan maradt határ menti népeket. A roxolánokkal megerősödött jazig-szarmaták és ez utóbbiak régi szövetségesei, a kvádok közel egyidejű támadása 258/9-ben, majd 259 telén és a következő év tavaszán széles frontszakaszon árasztotta el Kelet-Pannonia határvidékét. Pannónia határvidékéről és a tartomány belsejéből eddig közel harminc érem-, illetőleg kincsleletet tartunk számon, amelyek a 258 — 260 évek között kerültek földbe. A keletpannoniai éremleletek a 259. évi véretekkel zárulnak. Földbe kerülésük tehát nagyjából egy időben, 259 — 60 telén, 260 tavaszán történhetett.

126 A túlparti népek támadásának áldozatául esett az albertfalvai tábor és vicus. Ugyanez a sors érhette a közeli budaörsi települést, ahonnan egy 259 — 60-nal záródó nagyobb éremleletet ismerünk. A limes-út mentén fekvő vízivárosi telep anyaga sem vezet túl a hatvanas évek elején. Óbudán, a táborváros nyugati negyedében egész épületcsoportok pusztulását figyelte meg a kutatás. A légiós tábor ugyan valószínűleg nem került az ellenség kezére, de a Flórián téri nagyobb katonai fürdő ideiglenes