Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
Ez utóbbi tényezőt fontos kiemelni. Célunk e kötettel nem az volt, hogy akár mi, akár mások a rendszerváltás menetét rekonstruálhassák e dokumentumok révén. Látni és láttatni, megfelelni és megfelelni akarni - ezek a kulcsszavak a hangulatjelentések esetében. A hangsúly kifejezetten azon van (és ez a forrástípus jellegéből adódik), hogy miképp látták és/vagy láttatták a rendszerváltáshoz vezető eseményeket, a lakosság azokra adott reakcióit, hullámzó hangulatát e dokumentumok keletkeztetői. Sőt: egyáltalán mit véltek fontosnak rögzíteni, miről gondolták, hogy papírra kell vetniük? Akár mert tényleg ezeket a tényezőket érzékelték fontosnak, akár mert azt vélelmezték, ez az elvárás. Amit mi utólag lényegesnek látunk, azt ők talán nem látták annak, de megfordítva is igaz e tétel. A névtár, amely e kötet végén található, ezt az ellentmondást példázza: a rendszerváltás számos főszereplőjének neve nem lelhető fel benne. Ennek nyilván oka az is, hogy nem teljes, hanem válogatott forrásanyaggal dolgoztunk, mindazonáltal ez aligha írható pusztán a véletlen számlájára. Bár hivatalos iratokról van szó, mégis számos esetben uralja őket a szubjektivitás, részben a Jelentett” személyek, a párttagság, a lakosság egyedi látásmódja, amit a hangulatjelentések visszaadni igyekeztek, részben a dokumentumok íróinak személyes észrevételei. Ilyetén módon valahol a „hivatalos” és a magántörténelem peremén egyensúlyozik a forrásokból kiaknázható tudás. Ennek megfelelően ez az áttekintő tanulmány sem az 1988 októbere és 1989 októbere közötti időszak eseményeire fókuszál, hanem arra, hogy a hangulatjelentésekben mit olvashatunk erre az időszakra vonatkozóan. Ez a forrásválogatás tehát nem kíván több, de kevesebb sem lenni, mint sajátos „segédanyag” a rendszerváltás történetének jobb megértéséhez. Mindazonáltal ezek a hangulatjelentések nem csupán színesítik az 1988-1989-ről kialakult képet, de - fentieket nem szem elől tévesztve - fontos források is, hiszen ebből a korból a vezető testületi pártiratok átmentése már esetleges volt, így az utolsó PB- és VB-ülések tematikáját csak eme iratok segítségével (re)konstruálhatjuk. Másrészt ezen jelentések nagy részére iratmegsemmisítési kötelezettség vonatkozott, amit a selejtezési szabályok szerint már nem tudtak megtenni, így ténylegesen fontos forrássá lépnek elő a kort vizsgáló történészek számára. Aki pedig laikus szemmel olvassa ezeket a dokumentumokat az e korszakot már megélők közül, az sok ismerős és talán nosztalgikus pillanatot szerezhet magának, a fiatalabb generáció tagjai pedig érdekességként is lapozgathatják az 55 iratot felsorakoztató kötetet. * * * Mikről is szólnak ezek a források? Kezdő dátumunk esetében az 1988. október 23-ai rendezvényről szóló beszámolók leírták a betiltott tüntetés eseményeit, a tiltásról kialakult közvéleményt, megnevezték a „rendezvények” helyszínein felismert személyeket. A lakosság politikai hangulatát „nagymértékben befolyásolja, hogy felerősödtek a különböző alternatív szerveződések számban és hangban is”. A bős-nagymarosi vízlépcső befejezésével kapcsolatos ellenállásról szinte minden hangulatjelentés írt. A pártéletben a rendezvényeken kívül Király Zoltán tevékenysége és egyes képviselők kormány elleni szavazása váltott ki különösen nagy figyelmet. 8
