Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
A lakosság kedélyét a személyi jövedelemadó bevezetése után tapasztalt reálbér- csökkenés, a kitudódott korrupciós ügyek, a futballbunda-botrány borzolták, és ez utóbbit csak a szöuli olimpián elért sikerek enyhítették. A külpolitikai események közül Helmuth Kohl nyugat-német kancellár moszkvai útjáról, Grósz Károly iráni útjáról és az Erdélyben élő magyar kisebbség helyzetéről írtak főleg. Utóbbinál megjegyezték, hogy „több támogatást és együttérzést kapunk egy NATO tagországtól, mint a legfőbb szövetségesünktől, a Szovjetuniótól”. Igyekeztünk a budapesti összesített jelentések mellett helyi szintű (kerületi, üzemi, tömegszervezet) jelentéseket is beválogatni, így az agitáció szélesebb horizontja tárul szemünk elé. 1988 novemberére jórészt a múlté lett az a reményteljes várakozás, ami a májusi pártértekezletet még megelőzte. Úgy fest, mintha a párttagságban bizonytalanságot váltott volna ki a „végbenő korszakváltás”, és tény, hogy az sem javított a helyzeten, hogy nem kapták meg a magyarázatokat a politikai nyelvben megjelenő, addig ismeretlen új „kulcsszavakról” sem, ami tovább fokozta a kétségeket. Emellett a korábbiakhoz képest más generációt képviselő Németh Miklós személye is állandó vitára adott okot. így a BKV-nál például „egyesek túl fiatalnak, tapasztalatlannak tartják, míg mások elismerik szakmai kvalifikáltságát, energikusságát” és helyeselték, hogy Nyers Rezső és Pozsgay Imre államminiszterként segíti őt a munkájában. Az alternatív szervezetek is egyre nagyobb figyelmet kaptak. így például a Fidesz I. kongresszusának második fordulójára 1988. november 19-20-án került sor. Az erről szóló feljegyzést a felettes pártszervnek már 20-án elküldték a hangulatjelentők. Kiemelten kezelték a szervezet Magyar Ifjúság Országos Tanácsával való kapcsolatát és hangsúlyozták, hogy a „kongresszust gondosan, jó színvonalon szervezték meg, érezhetően, szemmel láthatóan csapatmunkát végeztek”. A felsőoktatási demonstrációkról általában pozitív véleménnyel voltak, mondván, hogy a demonstrálok olyan követelésekkel álltak elő, „melyek zömét legalább egy évtizede hangoztatják”. A Budapesti Műszaki Egyetemen megfogalmazódott, hogy ha a hallgatók ,jogos igényeit” nem rendezik, akkor ott is „várhatóak a szegedihez hasonló” megmozdulások 1988. szeptember 28-án ugyanis a szegedi bölcsészettudományi kar hallgatói és a hozzájuk csatlakozó oktatók egynapos sztrájkot követően követelték a magyar felsőoktatás átalakítását. Feltették azt a kérdést is: „Éhen fognak-e halni a nyugdíjasok?” Az 1988. október 23-ai rendőri erőfitogtatást túlzásnak tartották, és már megjelent a pártvezetők elszámoltatásának (adósság), a különböző kedvezmények (lakás, ingyenes üdülés) megszüntetésének igénye is. A formájában és tartalmában egyaránt az új idők hangvételét megjelenítő média tevékenységét több iratban is erőszakosnak, öncélúnak, provokatívnak és szenzációhaj húsznak tartották. Általában a Reform című lapot és a tévét szapulták, az előbbi tevékenységében például nem tartották méltónak a nemzeti színek használatát „a magyar származású olasz botrányhősnő fényképe mellé”. A botrányhősnő Staller Ilona (Cicciolina) volt... 9
