Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
A hangulatjelentések elé „Kérjük, hogy az anyagot felhasználás után megsemmisíteni szíveskedjenek! ” Ha magyar rendszerváltás, akkor 1988-1989. Lehet vitatkozni arról, hogy mikor kezdődött, és mikor ért véget, de a döntő események 1988-1989-ben történtek. Ezért Budapest Főváros Levéltára és a Magyar Országos Levéltár elhatározta, hogy a rendszerváltás eseményeiről a hatalom és a közemberek világának „határmezsgyéjén” készült hangulatjelentések kiadásának segítségével emlékezik meg (természetesen válogatott forrásanyagot közölve). Van ugyanis abban valami sajátosan kesernyés humor, hogy az Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága Társadalompolitikai Osztálya - a volt Agitációs és Propaganda Osztály - számos információs jelentése végén a mottóban idézett sorok olvashatóak. Ha idézni tudjuk, világosan kiderül, hogy a benne foglaltak maradéktalan betartása - fogalmazzunk finoman - fogyatkozást szenvedett... Vajon az erjedés egyre gyorsuló folyamata tapintható ki ebben is és a párt, a pártfegyelem sem volt már a régi? Lehetséges. A hírek szállításáról, értelmezéséről, az egyénhez eljuttatásáról, az információáramlás mechanizmusának kialakításáról, sőt, a hírek közhangulatra gyakorolt hatásának ellenőrzéséről a legfelsőbb szervektől a pártalapszervekig terjedő agitációs és propagandahálózat felelt. A vonatkozó tájékoztatók felhívták az e hálózatban érintettek figyelmét arra, hogy nem csak a kényes kérdésekről kellett beszámolniuk, de a hétköznapok fontosabb eseményeiről is. A tapasztalatszerzés és a továbbítás eszközei az írásos és szóbeli jelentések, vizsgálatok, felmérések, a különböző rendezvényeken való részvételek és az emberekkel való beszélgetések voltak. Az agitáció propagandistákat igényelt, eme pártmunkások képzésére pedig pártiskolákat működtettek, ahol a párt aktivistái elsajátíthatták a „párt nyelvét”, megvitathatták a felmerülő politikai kérdéseket, megismerhették a rendszer működésének legfőbb szabályait. Lépést tartva a változásokkal 1988 végén elkezdték átalakítani a budapesti APO-t. Bár a struktúra többször is cserélődött, a Budapesti Végrehajtó Bizottság 1978. november 29- ei döntése óta működött ebben a felépítésben. Az átalakulás az 1987. június 15-ei pártbizottsági ülésre hivatkozva történt, miután „felismerték”, hogy a „demokratikus centralizmus remélhető tartalmi módosulásai és más, »alternativ« politikai erők megjelenése következtében a budapesti pártbizottság hagyományos irányítási funkciói gyengülni” fognak. Az új osztály neve Társadalompolitikai Osztály lett. Az emberek feletti pártellenőrzés egyik eszköze a hangulatjelentés volt. Ezek olvastán nem szabad elfelejteni, hogy készítőik, akik gyakran nem rendelkeztek megfelelő értékelési készséggel és bátorsággal, megrendelésre dolgoztak, így feltételezhető, hogy inkább azt írták, amit a jelentések olvasói az emberekkel „gondoltatni” szerettek volna; azt, amit a felsőbb szerv hallani akart. A hangulatjelentések szerzői a maguk által konstruált történeteket adták elő, ezért a hangulatjelentéseket nem használhatjuk kizárólagos forrásként. 7
