Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
volt a kérdés, miképp lehet élénkebb mozgásra bírni? „az új gazdasági törvény, bár megteremti a szabadabb tőkeáramlás több feltételét, de az a fránya szabad magántőke vagy külföldi tőke csak nem akar mozdulni, illetve a mai gazdasági és társadalmi, politikai környezetünk sem kellően termelő- és tőkebarát. Úgy tűnik, inkább csak várjuk a tőkét, de nem megyünk elé.” Említésre méltó a munkásőrség kérdése is. Meglepő racionalizmust mutat, hogy fölösleges költségtényezőként is említik, ám az alábbi megállapítás némi döbbenetét vált ki még most is, hiszen óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon mit értett a jelentés írója a munkásőrség történelmi szerepén? „Történelmi szerepét betöltötte, feladatai elsorvadtak.” Ennek ellenére persze született javaslat a továbbélésre is: „Amennyiben feloszlatására mégsem kerülne sor, akkor vegyen részt a közbiztonság fokozásában, találjon magának nélkülözhetetlen funkciót.” A munkásőrség felszámolásához hasonlóan a Vörös Hadsereg kivonulására is mint költségcsökkentő tényező tekintettek. Mondhatni: a piac épp maga alá gyűrte az ideológiát, amikor gazdasági szempontokkal érveltek a szovjetek magyarországi kivonulása mellett: „A szovjet csapatok kivonásának megkezdése természetesen nem csak politikai, katona- politikai kérdésként kap figyelmet, hanem költség-csökkentésként is.” A TPO a január 19-25-i eseményekről is pontos jelentést készített. Kiemelték, hogy élénk visszhangja volt a párt és az MDF képviselői között első ízben lezajlott nyilvános vitának. Ki hitte volna még akkor, hogy a vitapartner a leendő kormány vezető ereje lesz nemsokára? Ugyanakkor örömtelinek nevezető, hogy észrevették, „hogy egy-egy élesebb fordulat ellenére is a vita mindvégig kulturált keretek között zajlott”. Kiemelt szerep jutott az értelmiséggel kapcsolatos kérdéseknek. Bájos képzavar a nem létező vagy meg nem valósuló értelmiségi politika emlegetése: „A pártnak hosszú időn át - mondják - nem volt markáns értelmiségi politikája, ami pedig volt, az nem valósult meg vagy eltorzult.” Sokan viszont veszélyt láttak az értelmiségiek fokozott szerepvállalásában, a feléjük való nyitásban, sőt akadtak, akik bennük látták a bajok okait: „Vannak jelzések arra, hogy a párt főtitkárának szavait a párt értelmiségi jellegének erősítéséről még ma sem »emésztették meg«, egyes pártszervezetekben, ma is vannak értelmiségellenes hangok. Itt-ott elhangzanak olyan vélemények, hogy a mai helyzetre voltaképpen az »értelmiségi nyavalyságok« jellemzőek.” Újabb briliáns képzavart szült a Népfront jövőbeni sorsa iránt táplált őszinte aggodalom: „Sokan érdeklődéssel figyelik a Népfront szándékát, hogy megtalálja helyét a mai politikai helyzetben. Ezzel kapcsolatban inkább pesszimista vélemények hallhatók - mondván, hogy a népfront ahányszor újjáéledt, annyiszor el is szürkült.” Az alábbi megállapítás pedig már-már a jövőbelátás képességének meglétét sejteti: „Budapesten aggasztónak tartják a kabuli helyzetet. Úgy vélik, hogy a szovjet csapatok távozása után a fanatizált afgán lázadók akár irtóhadjáratra is képesek.” Az MSZMP Budapesti Pártbizottság Pártszervezési Osztályán készült 1989. januári, a pártélet eseményeiről, a vezető szervek üléseiről és a lakosság politikai hangulatáról 17