Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
felkészült-e az eltérő politikai nézetek konfrontációjára”? Bájos képzavar az alábbi: „durva, ellenséges hangú falfestésekre került sor a fővárosban”. Mások számára az szolgált döbbenetes meglepetéssel, hogy „ismét visszaesett a gabonatermelés a Szovjetunióban”, és olyan is akadt, aki Berecz János és Jan Fojtík csehszlovák pártfőtitkár eszmecseréjétől vár sokat - hogy konkrétan mit, azt nem tudjuk... A TPO-n külön jelentés született Tájékoztató a politikai hangulat alakulásáról a fővárosban címmel. E szerint „mind a párttagság, benne a pártaktivisták zöme, mind a fővárosi közvélemény szerint az általános politikai helyzet megérett az alapvető fordulatra”. Hát, ha már a pártaktivisták is így gondolták, akkor azért ebben lehetett valami... A jövőbe vetett hittel elegy magabiztosságot jelzi az alábbi kitétel: „a megfáradt, nehézkes, sok esetben politikai hitelüket vesztett vezetők képtelenek elősegíteni a szükségessé vált fordulat kiteljesedését”. Nem sokkal lejjebb az iratban még a „történelmi zsákutca” kifejezéssel is találkozhatunk - ebben semmi új nincs, abban annál inkább, hogy ezúttal nem a kapitalizmussal kapcsolatosan bukkan fel, hanem „az eddig követett társadalomépítési gyakorlat” kapta meg az elégtelen osztályzatot. Nem felejtettek el rámutatni arra sem, hogy az érlelődő reformok ellenére még mindig akadtak olyanok, akik a maradandóságban látták a kiutat. Ám az is egyértelmű volt, hogy ők immár kisebbségbe szorultak: „Az is a hangulat egyik eleme, hogy a párttagság kicsiny, de hangadó, konzervatív része nem azonosul a gazdaság reformjával, a tulajdonviszonyok változásával.” Holott a többség helyeselte, hogy a párt „lépésről-lépésre szakít a régi, elavult politikai felépítéssel, s új, nagy jelentőségű, emberi, szabadságjogi törvények megalkotását kezdeményezi”. A Volán például az V. Kerületi Pártbizottságnak küldte meg hangulatjelentését. Figyelemreméltó az alábbi megjegyzés: „Az V. kér. PB részére nem továbbított, csak belső tájékoztatást szolgáló információkat az anyag bekeretezve tartalmazza.” Elvált hát a belső és külső információ. Még több figyelmet érdemel az alábbi megállapítás: „A párttagjaink hangulata kielégítő és ez azért tekintendő kedvezőnek, mert a nehezedő körülmények között így könnyebb a politizálás. Ezzel sikerül megtalálni a helyes arányt és mértéket a politika, illetve a termelés szétválasztásában.” Ez már önmagában érdekes, azonban ahogy a hangulatjelentés írója kibontja a fentiek lényegét, arra még inkább felkapja fejét a figyelmes olvasó - hiszen mit is érthettek vajon demokratikus átalakuláson ott és akkor? Idézzük: „Ez nem jelenti a pártbizottság és a tagság gazdasági életből való kivonulását, hanem csak a részvétel módja változik meg úgy, hogy a gazdasági intézkedések mellé odakerülnek a politikai elképzelések is, amelyek a gazdasági döntéseket a szükséges mértékben befolyásolhatják.” Aligha kell azokra a mentális tényezőkre és reflexiókra külön ráirányítani a figyelmet, amelyek például a „szükséges mértékben” szókapcsolatban fejeződnek ki (többek között). Ma már egészen furcsának hat például az alábbi „panasz”, amikor mindennapos téma, hogy a külföldi tőke nagyarányú beáramlása vajon áldás-e vagy átok a magyar gazdaságnak? A Volánnál a nyugati tőke beáramlását szinte messiásként várták - épp csak az 16
