Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)

Források

kozásokon elég sok időt vett el a beszéddel kapcsolatos problémák tárgyalása, s ugyanezt tapasztaltuk a decemberi pártoktatás csoportjaiban is.

A vezetők gyakran egymásnak is ellentmondó megnyilatkozásai továbbra is irritálják közvéleményünket, többen visszautasították például Jassó Mihálynak azt a formuláját, hogy aki nem ért egyet a Grósz beszédével, az az ellenség malmára hajtja a vizet. (Mill)

A vidéki pártértekezletek nyomán egyre erősebben jelennek meg etikai válságra utaló vélemények. Ezek szerint a gazdasági és főként a bizalmi válság is erre vezethető vissza nem kis részben. A pártnak nagy aktivitást kell kifejtenie, hogy helyreálljon tekintélye.

Sokan kételkednek az állami és a párttevékenységek szétválasztásában, ugyanis lényegi változást nem jelentenek a bejelentett intézményi és szervezeti változtatások.

Egyes vélekedések „forradalmi helyzef’-nek minősítik a magyar valóság jelenét, mondván: a vezetés már nem tud a régi módon vezetni, a vezetettek még nem bontakoztatták ki az alulról (demokratikusan) építkező új társadalomirányítási gyakorlatot. (KŐI)

A várható áremelkedések, különösen a tömegközlekedési díjak igen nagyarányú emelése felháborodást váltott ki. A településszerkezet, az iparpolitika terén bekövetkezett hibákért, a rossz lakáspolitikáért miért a lakosságnak kell fizetnie a büntetést. Ha megvalósult volna a lakások gyors és államilag segített, garanciákkal támogatott mobilitása, ha az ipar nem lenne ennyire decentralizált stb., akkor kisebb költséget okozna a nagy dolgozó tömegek utaztatása. (KÖII)

Lehangolóak a jövő évi tervekkel, az előre jelzett áremelésekkel kapcsolatos hivatalos bejelentések, és még inkább a különböző mendemondák, amelyeket újabban hivatalos személyek is terjesztenek. Azon kívül, hogy sikerült elérni bizonyos megtakarítást az életszínvonal csökkentése, a fogyasztás visszafogása árán, más megtakarítási és stabilizációs forrásokat a kormánynak - úgy tűnik - nem sikerült teremteni. Éppen ezért saját áldozatait hiábavalónak tekinti a dolgozó. (MLII)

Az egyik pártcsoportból jelezték, hogy a Népszabadság áremelését sokallják. Elképzelhető volna, hogy a tagdíj fejében mérsékelt áron kapjuk az újságot. (Gép III.)

Habár társaságunk véleménye erősen megosztott volt, az kétségtelen, hogy erős indulatokat váltott ki a Tévéhíradóban látott végrehajtási eset. Kétségtelenül igaz, hogy a vonatkozó jogszabály nem teszi kötelezővé annak jelenlétét a végrehajtáskor, aki ellen a végrehajtást elrendelték, mégis az említett eset sokakban igen erős felháborodást váltott ki. Kifogásolják, hogy miért ilyen alvilági módszereket alkalmaz az állam, miért nem az első kiszálláskor hajtották végre - mert akkor az állampolgár csekkekkel igazolta, hogy nincs adóssága? Ha így van, akkor mégis miért került sor a végrehajtásra, ha nincs így, akkor miért nem a jelenlétében vitték el a televízióját? Sokan kifogásolják, hogy nem találtak volna 217 forintos adósság fejében valami kevésbé értékes tárgyat a lakásban, s kérdezik, hogy mennyire érdekeltek a végrehajtók anyagilag is ebben? Többen sérelmezték, hogy az „állami felnyitás” után hogy lehet nyitva hagyni egy állampolgár lakását, de tagságunk legtöbbjének felháborodását váltotta ki, hogy mostanában a sajtó és a TV,

121