Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
Szokatlanul nagy érdeklődést váltott ki, és többnyire rosszallással fogadták a riasztó, gáz- és légfegyverek engedélyéről szóló törvényerejű rendeletet is. Külpolitikai téren (idősebb) George Bush elnök megválasztása, az azeri-örmény, illetve a szovjet-afgán konfliktus váltott ki élénk érdeklődést, és - ma már talán - meglepően egységes volt a társadalmi szimpátia a romániai falurombolás elleni tiltakozások mellett. Egységesen ítélték el a romániai gazdasági kirendeltséget ért támadásokat is. Sokkal nagyobb megosztottságot jelentett azonban a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos vita. A hangulatjelentések összességében jelzik, hogy a kor emberét számos, komoly horderejű kérdés foglalkoztatta, olyanoké, amelyek megvitatásának korábban nem volt, nem lehetett nyilvános fóruma, ellenben 1988 végére egyre inkább teret kapott a vélemények mind nyíltabb hangoztatása. Ma már tudjuk, egy megállíthatatlan folyamat első jelei voltak ezek az állásfoglalások egy letűnőben lévő korszak alkonyán, amikor egészen rövid idő alatt követték egymást sorsdöntő események. A pártélet eseményei közül a legnagyobb publicitást a Sportcsarnokban 1988. november 29-én megtartott budapesti aktívaértekezlet kapta. Habár a Grósz Károly pártfőtitkár itt megfogalmazott gondolatait legtöbbször csak „beszédeként nevezik, egyértelmű, hogy a miniszterelnök nagy visszhangot kiváltó, fehérterror veszélyével fenyegető elhíresült beszédéről van szó. A hangulatjelentések alapján jól érzékelhető, hogy a párttagok többsége nem igazán tudta értelmezni azokat a közbeszédben egyre sűrűbben előforduló fogalmakat és kifejezéseket, mint jobbközép, balközép, szélsőbal, munkahelyi diktatúra, demokrácia a közéletben stb. 1988 decemberében a gazdasági előrejelzések erős pesszimizmussal töltötték el az embereket. Ez teljességgel érthető is, hiszen 15 százalékos inflációra, komoly áremelkedésre és igen jelentős reálbércsökkenésre lehetett számítani. Ezt és az ezzel elegy pesszimizmust tükrözik az alábbi sorok is: „Sokan azt tartják a legszomorúbbnak, hogy a pénzügyi szigor további növekedése mögött nem látnak semmiféle koncepciót”. A drágulások a minden év végén menetrendszerűen esedékes karácsonyi bevásárlásokra is hatottak, a hónap közepéig ugyanis jelentősen megcsappant a vásárlókedv. A jelentésekből kiderül, hogy a párttagok döntő hányada nem hitte el és/illetve nem akarta elfogadni azt a sokat hangoztatott magyarázatot, hogy a felső pártvezetőségnek sokáig nem volt tudomása az eladósodottság mértékéről. Az MSZMP XXI. Kerületi Pártbizottsága 1988. december 22-i ülésén ideológiai kérdéseket tárgyalt meg egyebek mellett. Itt kiderült: „Nem voltunk képesek terhelésünk alatt a társadalmi gyakorlat által felvetett kérdések gyors és pontos elméleti igényű megválaszolására.” S hova vezetett ez? Ide: „... részben ebből fakad párttagjaink elméleti bátortalansága, visszahúzódása az elméleti és politikai vitáktól. A marxizmus tételeinek felszínes elemzése és alkalmazása a szocializmus jelenleg tapasztalható válságjelenségei miatt az elméleti tételek jó részét érvényüknek vesztettnek tekintik.” 10
