Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
műszakiakat a diszpécser-telefonon, és megmondta, hogy minden vezető tartsa hazafias kötelességének, hogy eljöjjön és gondoskodjanak arról, hogy az Egyesült Izzó nagyságának megfelelően vegyen részt a gyűlésen. Ez a szervezés nem jó, mert mint egy kis üzem, úgy képviseltette magát. Kiszemeltünk 20 üzemet, és erre helyeztük a fő súlyt, és a kis üzemek, amit hoznak, az már plusz lesz. Megállapodtunk a vezetőkkel, hogy L Á-ig [sic!] dolgoznak egységesen, és a félórát behozzák. Ez se nagyon vált be, mert az a tapasztalat, hogy minél nagyobb az üzem, annál nehezebb a dolgozókat kihozni, itt az ellenség hangja még nagy. Ha valakit meggyőztek, hogy vegyen részt a gyűlésen, utána három ellenforradalmár lebeszélte őket. A kis üzemekben sokkal családiasabb a hangulat. A nagyüzemek kevesebb számban jöttek, mint az irányzat volt, de viszont a kis üzemek hoztak annyi embert [sic!], úgyhogy az 5 000 fő megvolt. Azok a dolgozók, akik 2 óráig dolgoztak, nagyon szép számban eljöttek. Nagyon ügyesen szervezték meg egyesek. Például az Istvántelki Főműhely Ikarus busszal hozta az embereket. Három rétegre lehet osztani azokat, akik a gyűlésen részvettek. Az egyik a kommunisták, az öntudatosok, a másik rész - a nagyobb rész, akik valamit jóvá akartak tenni, és voltak, akik pofafürdőszerűen [sic!] megmutatták magukat. Nagyon megszívleltük Marosán elvtárs felszólalását, hogy alakítsunk ki egy bizonyos kört az üzemekben. Most fogunk ehhez a munkához. Öt nagyüzemet szemeltünk ki, és a jó szakembereket igyekszünk behozni a pártba. A képekkel kapcsolatban: helyes a vezetők képeit a főbb útvonalakra kirakni. Kerti Henrik elvtárs: Legfontosabb feladatunk volt, hogy megértessük az IB-elnökökkel, hogy a párt támadásba lendült, és a pénteki gyűlés csak beindítója a gyűlés-sorozatoknak. Amikor ezt elmondottuk, igen jó hatást váltott ki. Az volt az általános vélemény, hogy hála istennek [sic!], már éppen ideje, hogy ilyen formában szóljunk hozzájuk. Tervünk az volt, hogy kb. 7-800 fővel vonulunk ki. Az események rácáfoltak, mert kb. 1 300 fő vonult fel. Meg kell mondani, hogy több helyről nem a megadott gyűlésre mentek, hanem igen sokan a Köztársaság térre vonultak ki. Nagyon nagy volt az érdeklődés Marosán elvtárs iránt. Ez igen jó hatást váltott ki. A nagygyűlés hatása várakozáson felüli volt. Egyik nagy eredmény, hogy annyi embert olyan rövid idő alatt mozgósítani tudott, a másik hogy a rádióban is közvetítették. Általános vélemény volt, hogy jobban örültek volna, ha Angyalföldön olyan elvtárs tartotta volna a nagygyűlést, aki jobban fel tudja rázni az embereket. Április 4-ére való felkészülés: kerületi ünnepséget akarunk tartani, az üzemekben röpgyűlést, csoportos beszélgetéseket tartunk. Fő kérdés a magyar-szovjet tárgyalások eredményei. Ugyanakkor azok felé, akik még ma sem értik meg az októberi eseményeket, újból magyarázzuk. A május 1-jei felvonulás tervével nagyon egyetértek. A tagfelvétellel kapcsolatos tapasztalatok: az összetételnél az a tapasztalat, hogy a tagok 60%-a munkás, azonban nagyon komoly problémák vannak az értelmiségnél és a fiatalok felvételénél. A pedagógusoknál az a helyzet, hogy kerületünkben eddig csak 12 MDP-tag volt, most 36-38 tag van. Feladatunk az értelmiségiekkel beszélgetni. Feltétlenül nekünk kell kezdeményezni az elvtársakkal való beszélgetést. Egy hónap alatt támadásba vetjük a kommunistákat, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a kerület összes rétegeihez eljussunk beszélgetni.
