Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

több embernél nem előny, hanem hátrány volt. Ezek a fiatal elvtársak az élet napos oldalán jártak, túl hamar feldobták őket. A Tánczos-kérdésnél én semmi problémát nem látok. Egy nyolchónapos gyermekről gondoskodott. Ebben nincs semmi probléma. Ismétlem, azt kell eldönteni, hogy őszintén jöne vagy nem, és akik együtt dolgoztak vele, fontos, hogy véleményüket elmondják. Borka Attila elvtárs: Huszár elvtárssal nekem semmiféle kapcsolatom nem volt. Október 19-én a Budapesti Pártbizottság ebédlőjében találkoztunk. Akkor kapták meg az elvtársak az értesítést, hogy a műegyetemisták készülnek valamire. Ez egészen váratlanul jött. Az lenne a kérdésem, hogy, Huszár elvtárs, hogyan lehet az, hogy nem tudta, hogy a Műegyetemen milyen törekvések vannak, s ha tudott róla, miért nem akadályozták azt meg? Ez a kérdés oda tendál, hogy nem-e [sic!] volt akkor olyan, hogy a műegyetemisták egy csomó dolgot elhallgattak a párt előtt? Huszár Tibor elvtárs: [Október] 18-án szereztünk tudomást arról, hogy ilyen tüntetést szerveznek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezt meg tudtuk akadályozni. Az Orvosegyetemen is volt ilyen törekvés, és ezt is megakadályoztuk. Közben Szegeden is volt tüntetés. 22-én, míg három helyen megakadályoztuk, addig hat helyen megkezdődött a tüntetés. Hogy elhallgattuk volna a párt előtt, ennek koronatanúja Mező elvtárs, de Csikesz elvtársnő is tud róla. [Sic!] 23-a előtt rendszeresen találkoztunk Mező elvtárssal, mindent jeleztünk előre. Kelen Béla elvtárs: Régen ismerem Huszár elvtársat, ismerem egész életfelfogását. Elhangzott, hogy karrierista. Véleményem szerint ez nem helytálló. Törekvő volt az igaz, de nem karrierista. Sokat tanult, minden pénzét könyvre költötte. A dolgok nyitja, hogy különböző jobboldali csoportok befolyása alá került. Bizonyos fiatal írók befolyása alatt volt. Ez határozta meg az álláspontját. Amikor önállóan gondolkodott, kibukkant a másik énje. Engem felkeresett november közepén, hosszan elbeszélgettünk, helytelen nézeteit fejtegette. Az ellenforradalom kérdése világos volt előtte. Polyák János elvtárs: A munkás szemüvegén keresztül nézve a dolgokat. A munkások az üzemekben nagy figyelemmel kísérik, hogy azok a vezetők, akik kisebb-nagyobb hibát követtek el ezekben az időkben, - mi lesz a sorsuk [sic!]. A párt megbocsát-e nekik? Vagy pedig a különböző próbákon keresztül meg tudnak e maradni kommunistáknak, vagy pedig hosszú időre elvesztjük őket. Én elolvastam Huszár elvtárs írását. Ha ennek csak egyharmad része lenne a munkások fejében, ami itt van, - de még az sincs. Mi kimondottunk a munkások feje felett ítéletet, mert nem értettek egyet a szovjet csapatokkal, a Kádár-kormánnyal. Aki megszervezte a sztrájkot, nagyon megnézzük, felvegyük-e a pártba. Akik a szovjet csapatok ittlétével nem értettek egyet, nem vesszük fel. Nekünk az üzemekben sok kérdést kell felvetnünk. A munkások hibája ezeknek egytizedrésze, amit Huszár elvtárs vallott és kifejezett. Itt van igaza azoknak, akik kifejtették, hogy nem igaz, hogy a munkás nem akar a párthoz közeledni, akar, csak számon tartják azt, hogy októberben kikkel kellett a harcot megvívni. Ezeket nagyon nehezen veszik fel