Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
sakkal kell erősíteni a budapesti apparátust. Ezenkívül még 100 főnyi nagyüzemi IB-elnököt kell függetleníteni.". 74 Bár Marosán áprilisban úgy látta, hogy „a világon még soha ilyen népszerűtlen kormány nem volt, mint a Kádár-kormány. Mi csak parancsolgattunk, de adni nem tudtunk. Lényegében a helyzet az, hogy a mi tekintélyünk pillanatnyilag nem népszerű [sic!]", 75 de Borka már május elején bizakodott: „azon kell dolgoznunk, hogy a párt tekintélye meghaladja az MDP legszebb korszakában tapasztalható tekintélyt is". 76 Május 25-ei adatok szerint a budapesti párttagság létszáma 96 999 fő volt, ami alig egyharmada volt az MDP-tagságnak, és ebből csupán 33 557 személy volt fizikai munkás. Az össztagság 8,4 százaléka: 8 163 ember volt új párttag. A nagyüzemek 11,8 százalékos MSZMP-tagsága arányaiban sem közelítette meg - a budapesti tagsághoz viszonyítva - a 35,8 százalékos MDP-tagságot, melynek okát abban látták, hogy a munkástanácsok aktivitása miatt a pártszervező munkát a nagyüzemekben csak márciustól, a tisztogatások befejezte után indíthatták meg, ráadásul a tagfelvétel itt szigorúbb is volt, mint a közhivatalokban és a kispolgári kerületekben. 71 Ezek után összehasonlításul vessünk újra egy pillantást az ideiglenes korszak elejére. A pártretorika ekkor még egy gyökeresen megújult, kiadásait tagdíjból fizető, 78 létszámában az MDP-t meg sem közelítő pártot sugallt. A decemberi IKB-határozat még megszabta, hogy csak olyan embert lehet felvenni a párt soraiba, akinek tisztázták a nézeteit. Az MSZMP IIB kádermunkáról szóló határozata alapján meg kellett határozni a választott pártszervek hatáskörét, és a hatáskörbe vont összes kádert felül kellett vizsgálni politikai megbízhatóságuk, az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban tanúsított magatartásuk alapján, és a megfelelő választott pártszervezet elé kellett terjeszteni jóváhagyás végett. Biszku Béla az IPB 1956. december 8-ai ülésén még úgy fogalmazott: „Nagyon ügyelni kell arra, hogy ugyanakkor, amikor világos politikai állásfoglalásról beszélünk az üzemekben, a párt ne maradjon szűk szekta. Nincs arra szükség, elvtársak, hogy 900 000-es párt legyen a pártunk, ilyen nem is lesz." Ehhez képest az MSZMP taglétszáma 1957 végére majdnem elérte a négyszázezret. 79 Az MSZMP budapesti és országos vezetői által felügyelt 80 kerületi küldöttválasztó értekezletek után 1957. június 8-9-én megtartott pártértekezlet jelentette az ideiglenes korszak lezárását Budapesten. Semmit sem bíz(hat)tak a véletlenre. A budapesti kerületi ideiglenes intéző bizottságok elnökeinek és agitprop, titkárainak 1957. május 6-ai értekezletén határozták meg a választások - ma már ellentmondásosnak tűnő - szabályait. Amint azt Borka Attila másodtitkár megfogalmazta: „Megbeszéltük, hogy a különös helyzetre való tekintettel - ellenforradalom után vagyunk -, a demokratizmust erősíteni kell, ezért Budapesten választás útján szeretnénk a pártértekezletet megtartani. [...] A tagság által legalkalmasabbak fognak a kerületi pártértekezletre elmenni." Marosán György pedig kifejtette a központi vezető szervek előtt is hangoztatott véleményét: „Én javasoltam, hogy a 74 Lel. a Bp. IIB 1957. április 23-ai ülései (21. jkv.). 75 Ld. a budapesti kerületi ideiglenes intéző bizottságok elnökeinek 1957. április 1-jei értekezletét (17. jkv.). 76 Ld. a budapesti kerületi ideiglenes intéző bizottságok elnökeinek és agitprop, titkárainak 1957. május 6-ai értekezletét (23. jkv.). 77 BFL XXXV.l.a.2. 1. őe. 228-229. p. 78 Aczél György hozzászólása a Bp. IIB 1956. december 23-ai ülésén (5. jkv.). 79 Szenes 1976. 9-10, 249-250. p. 80 A kerületekhez kiküldött személyek listáját Id.: BFL XXXV.l.a.2. l.öe. 124. p.
