Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
2. A gyárak és üzemek többségében pártszervezeteink nem elég erősek és befolyásosak ahhoz, hogy politikai eszközökkel tudják biztosítani az átszervezés és a leépítés helyes megvalósítását. Még kevés olyan üzemünk van, ahol a pártszervezet intéző bizottsága biztosítani tudja, hogy a megfelelő képzettségű kommunista gazdasági kádereket meghagyják funkciójukban, ne küldjék kisebb funkcióba, vagy termelőmunkára, illetve párttagjainkat ne bocsássák el. A gyári racionalizáló bizottságokba delegált miniszteri biztosok - a KGM embereit kivéve - nem keresik fel a kerületi és üzemi IB-ket. Sokan ezek közül nem megfelelő, a gyári fasiszta elemekkel összefonódott emberek. Mindezek miatt a magukra hagyott kerületi IB-k különböző módon - főleg adminisztratív nyomással vagy politikai befolyással - igyekeznek hatni elsősorban az igazgatókra, részben a munkástanácsokra, a kommunisták védelmére. Újpesten, Erzsébeten, Angyalföldön például az igazgatókkal, részben a munkástanácsok elnökeivel a kerületi tanácsnál vagy a rendőrkapitányságon tartott értekezletekkel segítették ezt a célt. Leggyengébben Kispesten és Kelenföldön állunk. A Kelenföldi IB nem képes megbirkózni a feladattal. A KGM-üzemekből a legnagyobb nehézségek az Erősáramú Igazgatóság vállalatainál vannak. Több kerületben - így Erzsébeten és Kőbányán - a gyenge üzemi IB-k helyett a kerületi IB-k fellépésére utólag az elbocsátott kommunisták egy részét visszavették. Az óbudai üzemek nagy részében az a hangulat, hogy aki belép az MSZMP-be, azt elbocsátják. Kőbányán a munkaügyi, bérügyi, gondnoksági területen dolgozó kommunisták túlnyomó részét leváltották, vagy elbocsátották. A vállalati pozíciók többségébe demagóg, ellenforradalmi elemek kerültek. A Villamos- és Forgógépgyár 40 MSZMP tagjából erélyes fellépéssel sikerült 30-nak a racionalizálását megakadályozni. Több kőbányai üzemben, akik jelentkeztek a pártba, egyelőre nem veszik át a tagkönyvüket. Kispesten a Gránitból az IB 5 tagjából 3-at akartak racizni [sic!], és közben erkölcsileg lejáratni. A kerület megvédte őket. A XVIII. kerületben általános törekvés a munkástanácsok részéről, hogy a nekik kényelmetlen kommunista vezetőket leváltsák, vagy elbocsássak. A legtöbb kerületben az IB meg tudja védeni a kommunistákat az elbocsátástól, illetve leváltástól a nagyobb üzemek többségében, de nem képes erre a kisebb üzemekben. A kerületi IB-k úgy látják, hogy a Budapesti Intéző Bizottságnak sürgősen kombinált harcot kellene folytatnia, a politikai felvilágosító munkát párosítani a szigorú pártellenőrzéssel. A dolgozók hangulata a leépítéssel kapcsolatban: 2-3 hete fokozódó mértékben a munkástanácsokkal, illetve a fasiszta elemekkel az élen terjesztik azt a nézetet, hogy a munkanélküliségre a „forradalom" leverése miatt került sor, mert ha ők győztek volna, akkor Nyugatról kellő támogatást kaptak volna. Beszélik, hogy a Kádár-kormány így akarja megtörni a munkásosztályt, és népszerűtlenné tenni a munkástanácsokat, és hogy a Rákosi-Gerő-féle gazdaságpolitika október 23-a nélkül is munkanélküliséghez vezetett volna. Ez a hangulatkeltés volt hivatva többek között politikailag előkészíteni a csepeli, telefongyári stb. munkástanácsok lemondását is. Szervezett ellenagitáció részünkről, a gazdasági nehézségek és az átmeneti munkanélküliség okának megmagyarázása nagyon gyengén folyik az üzemekben, és ehhez sem a budapesti agitprop, osztály, sem a sajtó, sem a rádió nem sok támogatást nyújt. Pedig ezek a rendelkezések lázban tartják a munkásokat, és lényegesen rontották a hangulatot. Ellenséges elemek részéről bedobták a 75%-os munkanélküli-segély követelését [sic!], és arról beszélnek, hogy Nyugaton a
