Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

Budapest megkülönböztetett jogállásának újbóli megfogalmazását. (L. Források V/A köt. 96. sz. dokumentumát.) Ez a javaslat az 1950-ben kényszerrel kimondott, Budapestet a megyék egyikeként felfogott igazgatási konstrukció fellazítását célozta. Kétségtelenül része volt ez az államigazgatás demokratizálására, a regionális érdekek érvényesítésére irányuló törekvéseknek. Elkerülhetetlen lépés volt ez annak a valós helyzetnek a kimondásában, hogy Budapest az ország politikai, gazdasági és szellemi központja s eme funkciójának teljesítéséhez sajátos elbírálásra van szüksége. Az ún. második tanácstörvény (1954. X.) 65. § kimondta „Budapest főváros tekintetében a törvény végrehajtása során szervezeti és hatásköri vonatkozásban, valamint a gazdasági terv és költségvetés megállapításakor figyelembe kell venni azokat a követelményeket, amelyek a főváros jellegéből fakadnak". Jól példázza ez a megfogalmazás az 1954-es intézkedések átmenetiségét. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy az idézett szöveg viták eredményeként került a törvény szövegébe. A fővárosi vezetés már korábban is kérte, hogy a tervezéskor számára a terv keretszámait, tervutasításokat a szakminisztériumoktól elkülönítetten adják ki, a vb saját tervező és kivitelező vállalatai kapacitása felett önállóan rendelkezhessen, kapjon létszámkeretet és azon belül szabadon csoportosíthasson át munkaerőt a szükségletnek megfelelően. „A tervezet a főhatóságok és egyes minisztériumok részéről erős ellenállásba ütközött és ezért nem került a Minisztertanács elé." Csak egyetérthetünk azzal a következtetéssel, amellyel a Fővárosi Tanács V. B. 1957. március 22-én indokolta további racionalizálás szükségességét és a főváros hatáskörének radikális kiszélesítését. Okkal mondhatta: „Opportunizmus volt ebben a formában belevenni a 65. §-t, hogy majd élni kell vele. De roppant nehéz vele élni." Külön hely illeti meg az 1091/1954. (XI. 5. sz.) minisztertanácsi határozatot a tanácsok gazdálkodásáról és gazdasági szervező munkájáról. Kiemelkedők 1953-ból a helyiipar termelésének a helyi szükségletek kielégítésére fordításáról szóló kormányhatározat, 1954-ből pedig a tanácsok gazdasági hatáskörének kibővítéséről szóló 1070/1954. (VIII. sz. MT határozat. Ezekben a tanácsi tervezés, költségvetés centralisztikus rendjét a Minisztertanács enyhítette, mondván „... biztosítani kell, hogy a tanácsok... mind nagyobb mértékben rendelkezzenek saját eszközökkel. Ezáltal is lehetővé kell tenni, hogy a tanácsok eredményes gazdasági munkájuk révén fokozottabban elégíthessék ki a lakosság anyagi, kulturális, kommunális és szociális igényeit... A fenti célok megvalósítása érdekében lényegesen növelni kell a tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok, kulturális és szociális egységek körét, továbbá lényegesen bővíteni kell a tanácsok hatásrköét, önállóságát és anyagi érdekeltségét a helyi gazdaság irányításában." A Minisztertanács egy korszakot minősített azzal, amikor kritikusan megállapította, hogy,,... a községpolitikai munka a tanácsok megalakulása után csaknem teljesen megszűnt, mert a tanácsok nem rendelkeztek a szocialista községpolitika kialakításához és végrehajtásához szükséges vállalatok, intézmények, bevételi források és jogok felett." (1091/1954. XI. 5. sz. MT határozat I. fejezet.)