Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

formálissá vált, egyes szakigazgatási szervek majdnem teljesen a minisztériumok hatáskör nélküli helyi kirendeltségeivé váltak. A párt és a minisztertanács hozott ugyan határozatokat a tanácsok önállóságának szélesítésére, de ezek nem valósultak meg. Nem hajtották végre következetesen a hatáskörök, vakmint a válkktok, intézmények leadására vonatkozó korábbi határozatokat. Nem biztosítottak hatáskört a Fővárosi Tanácsnak a gazdálkodás kulcskérdéseiben, a tervezésben, anyaggazdálkodásban, a költségvetés megalkotásában. A kettős alárendeltség elvét eltorzították és ezáltal a Tanács és a VB irányító szerepét végsőkig csökkentették, az eredményes és gyors ügyintézés lehetetlenné vált. A Végrehajtó Bizottság és ezzel a Tanács befolyása csökkent a szakigazgatási szervekre, a Tanács és a VB működése formálissá vált. Nem vették figyelembe a tanácstörvénynek azt a rendelkezését, hogy a főváros sajátos viszonyaira figyelemmel kell lenni. A centralizáció és decentralizáció időnként váltogatta egymást. A decentralizáció sokszor teljesen formális volt: látszat hatásköröket kaptunk a minisztériumoktól és hasonlóképpen jártunk el a kerületi tanácsokkal szemben. A kerületi tanácsokat időnként magunk is nagyobb önállóságra buzdítottuk, de nem tisztáztuk a hatósági és gazdasági fekdatok megoszksának akpelveit és nem mindig voltunk figyelemmel arra, hogy a főváros egységes, részekre, önálló városokra nem tagolható egész. Végeredményben kisebb kezdeti eredmények után a Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok, vakmint azok szerveinek hatásköre jelentősen szűkült és áttekinthetetlenné vált. A főváros központi és kerületi szerveinek számos tekintetben kisebb a hatásköre, mint 1949-ben. Ennek egyenes következménye, hogy nem tudott kellően fejlődni a tanácsülés alkotó tevékenysége, nem erősödött a tanácsi demokrácia. Az úgynevezett tömegkapcsokti formák legalább 80%-át lakás és KIK ügyek jelentették, és a kérdések meg nem oldhatósága gyengítette a lakosság érdeklődését a tanács munkája iránt. II. Az elmúlt hat év alatt a főváros szervei, vakmint egyes dolgozók, számos helyes javaskttal fordultak a felsőbb párt- és állami szervekhez - különösen az 1954-es úgynevezett „racionalizálás" során - de ezek nem valósulhattak meg, sőt legtöbbször érdemi tárgyalásra sem kerültek.

1 A kormánynyiktkozat fontos fekdatnak tekinti álkmrendszerünk demokratizmusának fejlesztését, a magyar sajátosságok, a jó és rossz tapasztaktok tudományos elemzését, és megfelelő igazgatási szervezet kialakítását. Bizottságunk ennek alapján a következő alapelveket tartja szem előtt: 1. Az új szervezetet a magyar sajátosságoknak megfelelően kell kiakkítani, felhasználva mindazt, ami a főváros új és régi igazgatásában helyes, gazdaságos és haladó volt. 2. A főváros egységes történelmi települési, gazdasági és igazgatási egész, az ország első városa, valóban főváros. Mint ilyen, a többi városnál több jog és kötelezettség illeti. (Egységét jelenleg nem bonthatja meg az, hogy egyes falusias jellegű részek fokozatos