Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

leválását a távolabbi jövőben továbbra is indokoltnak tartjuk.) Nem bontható egymástól és a központtól elszakadó, önállósulni akaró „városkerületekre". 3. A főváros részére a szocialista államszervezetbe a demokratikus centralizmusba beilleszthető maximális önállóságot kell biztosítani. Ennek két fontos feltétele a) nagyrészben saját bevételi forrásokon alakuló önálló költségvetés, jelentős gazdasági önállóság, b) a kettős alárendeltség elvének és jelenlegi hibás gyakorlatának módosítása. Ennek alapján lehet csak Önálló, szocialista budapesti várospolitikát kialakítani. 4. A hatósági és a gazdálkodási funkciókat szervezetileg külön kell választani. Jelenlegi összefonódásuk bürokratikus és összeférhetetlen. 5. Színvonalas, kulturált, valóban racionális, tehát gyors és viszonylag olcsó igazgatási szervezetet kell kialakítani. Ennek érdekében: a) félreérthetetlenül tisztázni és rögzíteni kell minden szerv hatáskörét, b) meg kell szüntetni a párhuzamos ügyintézést, c) a főváros alakítsa ki a saját igazgatási eljárását (fórumrendszer, ügyintézés, ügyiratkezelés stb.), d) rendezni kell a közszolgálati jogviszonyt (képesítési rendszer, alkalmazás-elbocsájtás, státusrendszer, fizetés, nyugdíj). A feladatok részletes kidolgozása során határozható meg, hogy mely változások valósíthatók meg azonnal, és melyek csak bizonyos idő múlva. III. Bizottságunk egyes alapvető kérdésekben a következő álláspontot foglalja el: 1. A kettős alárendeltség A kettős alárendeltség elvének jelenlegi alkalmazásából

2 adódik, hogy a VB szakigazgatási apparátusa olyan mozaikokból áll, amelyeket a Tanácsnak és a Végrehajtó Bizottságnak nem áll módjában megfelelően összefogni és egységesen irányítani. Ennek tulajdonítható, hogy egységes fővárosi álláspontot a felmerülő problémákkal kapcsolatban a legritkább esetben lehet kialakítani. A Tanács mint államhatalmi szerv Végrehajtó Bizottságának szakigazgatási apparátusát nemcsak elvi, hanem operatív kérdésekben is a különböző minisztériumok nagy száma irányítja, és a gyakorlati szempontok, illetve tapasztalatok szerint mélyen belenyúl ezeknek a szerveknek az ügyintézésébe. A kettős alárendeltség kérdését tehát vagy a jogszabályok módosításával, vagy fővárosi törvény megalkotásával oly módon kellene újból szabályozni, hogy az a tanácsi szakigazgatási szervek irányításában az országos főhatóságok részéről kizárólag elvi jelentőségű irányelvek és bizonyos, országosan egységes szakmai utasítások megadása útján érvényesülhessen, amelyeket azonban a felsőbb szervek a tanácsi szakigazgatási szervek