Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

helyi adókivetés jogában jelölték meg. A javaslatok elvezettek a fővárosi tanácsok működésének, sőt a tanácsrendszer elvi alapvetésének, a főváros és a kormányzat viszonyának újrafogalmazásához. Mindez még nem elvi összefüggésben, de határozott korrekciós metódussal történt! Visszatérő elemként jelentkezett a vitában a különböző kerületek egymástól eltérő hagyománya. Hiába, „Nagy-Budapest kialakítása és az azelőtti idők még nem múltak el nyomtalanul..." „a volt kerületi elöljáróságok olyan jogkört kaptak, amelyek addig nem voltak meg nekik, a megyei városok önállósága viszont kétségkívül csökkent." Hat év igencsak rövid időnek bizonyult Nagy-Budapest egységessé válására. A vitában elhangzott az is, hogy kapjanak a kerületek a változott szocialista viszonyok közt olyan jogkört, mint a múltban a megyei jogú városok (hiszen nagyságuk, létszámuk nőtt és feladatuk a szocialista társadalmi berendezkedés következtében a múltbelinek sokszorosára szaporodott). A Fővárosi Tanács tagjait ne közvetlenül válasszák, hanem a kerületi tanácstagok delegálják; Budapest speciális jellegét a II. tanácstörvény 65. §-ához képest pontosabban, s főleg érdemben határozzák meg. Rendezzék Budapest státuszát, s a törvényesség érvényesülése érdekében ez ne ad hoc intézkedésekkel, hanem a Fővárosi Tanács keretében valósuljon meg. Mindez történjen elvi alapon. Politikai, ideológiai szempontból foglalkozzék a kérdéssel az MSZMP Budapesti Bizottsága, jogi szempontból pedig az Országgyűlés Államjogi és Államigazgatási Bizottsága. 1957. május 17-én megalakult a Fővárosi Tanács által kiküldött, a fővárosi törvényt előkészítő bizottság, amely 1958. március 6-ig dolgozott. Az alapelveket az államjog, a budapesti hagyomány, a szocialista demokrácia kiterjesztése és a tanácsi szükségletek szempontjából fogalmazta meg. A fővárosi törvény tervezete abból a szükségletből indul ki, hogy „a nemzetközi tudomány álláspontja szerint a világvárosok igazgatása céljából külön intézkedésre, törvényre van szükség" - mondta a bizottság alakuló ülésén Beér János. „Tanácsi rendszerünk kialakításával lényegében a demokratikus centralizmus szerint... sok olyan jogkörtől elesett a főváros, amelyre nézve elengedhetetlen egy nagyobb hatáskör" - foglalta össze a kerületi tapasztalatokat Bugár János. A fővároson belül viszont - a vita résztvevői szerint - „csak helyeselni lehet azt az álláspontot, amely félreérthetetlenül lerögzíti, hogy Budapest szerves egység, települési egység, ebből több föderatív kerület egyesítését kialakítani nem lehet". „A kerületek önállósága nem ugyanaz, mint a megyéken belül a járásoké, illetve azon belül a községeké." A tervezet készítőinek az 1872 évi fővárosi törvény óta majd egy évszázados tapasztalat állt rendelkezésre. Az első fővárosi törvény 1872-ben keletkezett. A III. tc. BudaPest-i törvényhatóság alakításáról a 3. §-ában rögzítette, hogy „Önkormányzati jogánál fogva a főváros saját belügyeiben önállóan intézkedik, határoz és szabályrendeletet alkot. Határozatait, szabályrendeleteit saját közegei által hajtja végre, tisztségviselőit választja, az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja s a fedezetről gondoskodik, a kormánnyal közvetlenül érintkezik..." „.. .a főváros közvetett állami adókra is vethet községi pótadót, a városban annak területén illetéket, helypénzeket, vámokat szedhet, s az állam által igénybe nem vett új adókat hozhat be", „.. .jelen törvény korlátai között