Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

a polgárság hibáit leplezte le, de később egyre nagyobb mértékben foglalkozott közérdekű problémákkal (pl. a nagysikerű „Kulcs" c. darab). Külön kell foglalkoznunk Kellér Dezső fejlődésével. Ez a rendkívül közkedvelt művész valósággal jelzője volt a Vidám Színpad fejlődésének. Igazi hangját a „Pesti tüskék" c. műsorban találta meg először, ekkor lépett a szocialista konferálás útjára. A burzsoá konferálás szellemes, fölényes, stílusától hosszú volt az út Kellér életteljes humorú, építő, népnevelő hangjáig. A színház műsorpolitikájában ebben az időszakban is mutatkoztak hibák. A színház idegenkedett az időszerű problémák feldolgozásától, közéletünk fontos eseményeire nem reagált elég gyorsan, nem foglalkozott elég súllyal a munkásosztály és az üzemek problémáival. A dramaturgia munkájára jellemző a szakmai felkészültség, a műfaj alapos ismerete és a nagy gyakorlat. A dramaturgia évenként mintegy 200 íróval foglalkozott, ennek eredményeként szélesedett azoknak az íróknak a köre, akiknek a műveit a Vidám Színpad ebben az időszakban műsorra tűzte. (Urbán Ernő, Magyar Tibor, Bencsik Imre, Baráth Endre, Vajda-Kovács.) A dramaturgiát ebben az időszakban is sok bírálat érte. Számos író sérelmezte, hogy nem tud helyet kapni a Vidám Színpad műsorában. Az ilyen panaszok jogossága nehezen mérhető le, de hogy bizonyos elzárkózás tapasztalható a színház dramaturgiájánál, az megmutatkozik abban is, hogy máig sem sikerült kialakítania megfelelő kapcsolatot az Írószövetséggel. Műsorpolitikai hibák is mutatkoztak. A dramaturgia nem szorgalmazta eléggé a munkás tárgyú színdarabok megírását. Hibája még a lassúság. Az aktualitásokra nem reagált elég gyorsan. Nem egyszer színvonalbeli és elvi igénytelenség mutatkozott munkájában. Elvileg tisztázatlan műsorszámok kerültek néha műsorra, vagy főpróbára („Zsuzsi beszél magyarul", „Kritika" c. bluett). Ebben az időszakban opportunizmusból gyakran terjesztettek fel osztályunkra olyan műsorszámokat, amelyeket a színház maga sem tartott előadhatónak. A visszautasítás felelősségét kívánta ezekben az esetekben elhárítani magától és a népszerűtlen szerepet a Tanácsra bízta. Előfordult, hogy az előadásra kerülő 30-35 műsorszám helyett 70-80, sőt több műsorszámot is felterjesztett a színház. Ez a tarthatatlan állapot azóta megszűnt. A rendezés munkája elmélyült, ötletes, a dramaturgia munkájához szervesen kapcsolódó volt már ebben az időszakban is. Nem harcolt azonban megfelelő eréllyel a káros rögtönzések ellen. A társulat színésztagjai a kabaré régi mestereiből verbuválódtak össze, és néhány fiatal, tehetséges színész egészségesen egészítette ki a társulatot. A színészek nagy része összenőtt a színházzal és a kabaré műfajjal. A kitűnő és népszerű társulat hibája azonban már akkor is az volt, hogy kevés fiatal színésztagja volt a társulatnak. A Vidám Színpad látogatottsága évről-évre növekszik. Az előadások látogatottságára vonatkozó adatok: 1951. évben látogatók havi átlaga 13 765 fő 1952. évben látogatók havi átlaga 14 487 fő 1953. évben látogatók havi átlaga 13 594 fő