Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

A burgonyahiány okául a fővárosban megnövekedett sertésállományt hozták fel. Míg 1951ben Budapesten 80 000 sertést tartottak, 1955-ben ez a szám 150 000 volt. Egyéb takarmány hiányában a sertéstartók kenyeret és burgonyát etettek fel az állatokkal. Mint az ülésen elhangzott, a legutóbbi két hónap (szeptember-október) alatt feltehetően 180 vagon kenyeret használtak fel takarmányozásra. 4. A lakáshelyzetre ld. a 126/a számú iratot. 5. A BFT V. B. 1956. február 16-án tárgyalt Budapest lakosságának egészségügyi ellátottságáról. Az ott elhangzottak mindenben alátámasztották a jelentésben foglaltakat. Az ülésre készült beszámoló a szakorvosi rendelőintézettel kapcsolatban megállapította, hogy a kerületnek - több más kerülettel azonos módon - „csak kisebb kapacitású rendelőintézete van, ezért a kerület beteganyagát részben másik kerületi rendelőintézet látja el." A szülőkórházzal kapcsolatosan ugyancsak megállapította a jelentés, hogy az épület elhanyagolt állapotban van és a korszerűsítésre már nem halasztható. A BFT V. B. ülésén részt vett az Egészségügyi Minisztérium egyik vezetője is. A vb által hozott határozatok általánosságban mozogtak, nem szóltak konkrétan egyes kerületekről vagy intézményekről. 121. A BFT V. B. Népművelési Osztálya munkatársának feljegyzése a Vidám Színpad munkájáról 1955- (?) Az ú. n. „könnyű műfaj" színházai 1949-ben az államosítás során kerültek Budapest Főváros Tanácsa közvetlen felügyelete alá.

1 1949 előtt a Vidám Színpad a Terézkörúti helyiségben működött és ellenzékiességével, kétértelműségekkel cinikusan szórakoztatta a polgárságot. A községesítés után egészséges fejlődés indult meg a Vidám Színpad munkájában, hosszú elvi viták után kialakította ez a színház is profilját. A Vidám Színpad a dolgozó nép politikai kabaréja lett. Színpadán a dolgozók problémáival foglalkoznak, harcolnak a külső és belső ellenség ellen és a kritika fegyverével nevelik a dolgozókat. A Vidám Színpad műsorpolitikája a kormányprogramig gyorsan, sőt rohamosan fejlődött. A kritika hangja élesedett. A színház többet foglalkozott a külső és belső ellenség leleplezésével. Jelentós eredménye ennek a korszaknak az amerikai életformát a legélesebb szatíra hangján bemutató „Kék ciklon", Gozdava és Stepien „Vállalkozás" c. egyfelvonásosa, a belső ellenség, a kulákság problémáját felvető „Kincs", vagy Bencsik Imre „Kovád a gyapot" c. jelenete volt. A színház komoly fejlődést ért el eredményeinket népszerűsítő színdarabok terén is („Gőzkalapács"). A Vidám Színpad foglalkozott a termelés problémáival, segítette a munkafegyelem megjavítását („Tíz perc nagy idő", „Weekend beteg"). Jól harcolt a színház a bürokrácia ellen is (pl. „Az íróasztal balladája"). A községesítés utáni első években a színház főként