Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

Nagy Imre elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusán tartott beszédében megállapította, hogy „a régi nép-elnyomó állammal szemben alig három és félesztendős múlttal rendelkező tanácsi szervezetünk egy egészen új társadalom építésének bo^olult feladatai között hűséggel és becsülettel, odaadással és eredményesen szolgálja a magyar nép felemelkedését, a szocializmust." Az elismerő szavak mellett azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy tanácsaink az elért nagy és komoly eredmények ellenére kettős feladatuknak nem mindig tudnak kellően megfelelni, nem váltak minden tekintetben népi áUamunk valóságos helyi hatalmi szerveivé és tömegszervezeteivé. Ebből a szempontból tanácsaink elmaradtak a fejlődésben, ami hátráltatta azoknak a nagy feladatoknak teljesítését, amelyeket Pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi határozatai és az új kormányprogram intézkedései róttak reánk. Hibáink és mulasztásaink mellett azonban a rajtunk kívül álló nehézségekre is rá kell mutatnunk akkor, amikor az új kormányprogram megvalósításának kérdéseit mérlegre tesszük. A júniusi határozatok új korszakot nyitottak meg népgazdaságunk fejlődésében. A Központi Vezetőség határozatain alapuló kormányprogram, melynek legfőbb célkitűzése: a dolgozók életszínvonalának állandó emelése, nagy reményeket ébresztett a dolgozók körében. E reményeknek csak egy részét tudtuk eddig valóra váltani. A Központi Vezetőség legutóbbi ülése az új szakasz eredményeinek értékelése során megállapította, hogy átmeneti nehézségek mutatkoznak, melyeknek okai az 1953. június előtti időkből származnak. Az okok között első helyen szerepelnek a túlzott ütemű iparosítás káros következményei, de a Központi Vezetőség ülésén elhangzott beszámoló arra mutat, hogy mind ez ideig nem folyt kielégítő harc az új szakasz politikájának megvalósításáért.

1 A júniusi határozatoknak és a kormányprogramnak megfelelően minden figyelmünket azokra a döntő feladatokra összpontosítottuk, amelyek népgazdaságunk fejlődésének új időszakában Pártunk politikájának legfőbb célkitűzéseit szolgálják. Behatóan foglalkoztunk a helyi ipar és a helyi erőforrások fokozottabb fejlesztésével és felhasználásával, a helyi szövetkezeti és magán kisipar, valamint a kiskereskedelem fellendítésével, az áruellátás megjavításával, a javító és szolgáltató üzemek működésének bővítésével, a közszolgáltatások kiterjesztésével. Munkánk nyomán mutatkoznak is eredmények a lakosság szükségleteinek az eddiginél kétségkívül jobb kielégítése terén, meg kell azonban állapítani, hogy a kormányprogram előtti időben elkövetett alapvető hibák a tanácsok működését is jelentősen befolyásolták. A népgazdaság aránytalan fejlődésének hátrányai éppen a tanácsok munkájában tükröződtek a legkézzelfoghatóbb módon. A túlzott fejlesztés eredményei, amelyek a nehézipart jellemezték, a tanácsok működési körében kevésbé mutatkoznak meg, viszont a lakások, közművek, közlekedés terén jelentkező hiányok súlyosan érintették a lakosságot, amely ezeknek az elmaradásoknak okait a tanácsokon kereste. Rendszeres gyakorlattá vált a tanácsokat tenni felelőssé olyan problémák megoldásának elmaradásáért is, amelyeket konferenciáról-konferenciára hordoztunk a lakosságot kielégítő sürgős elintézés érdekében. Ha minden területen nem is tudunk lépést tartani a lakosság számának és az igényeknek növekedésével, és időnként egyes szükségleti cikkek, vagy szolgáltatások terén