Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

Arra törekedtünk, hogy egyrészt közvetlenül a lakosságra támaszkodva biztosítsuk a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését a tanácsi munkában, másrészt a dolgozók egyéb tömegszervezeteivel szorosan együttműködve bevonjuk a lakosságot a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységbe. Négy esztendő rövid idő az ország és fővárosának életében. Amikor most megbízatásunk lejárta alkalmából számvetést teszünk végzett munkánkról, e rövid idő ellenére is elmondhatjuk, hogy a munkások, a néphez hű értelmiségiek, a parasztok és a dolgozó kisemberek egyaránt fokozódó érdeklődéssel fordulnak a tanács munkája felé. Sikerült gyökeret vernünk a nép körében. Friss levegőt hoztunk ebbe a terembe, amely egykor az egymást felváltó kapitalista kormányok népellenes városgazdálkodásának hírhedt színhelye volt. Sokat beszélhetnének e terem falai azokról a jogtipró, minden emberi méltóságot megalázó, gazdasági és kulturális életlehetőséget megfojtó határozatokról, amelyek még nem is olyan régen ebben a teremben születtek meg. A budapesti Törvényhatósági Bizottság, mint a burzsoá városigazgatásnak a szervezete a mindenkori burzsoá kormány engedelmes eszköze volt, amely a kizsákmányolás fokozásának biztosítása mellett szociális olaj cseppekkel igyekezett félrevezetni a kizsákmányoltakat és tompítani a munkásosztály forradalmiságát az egyre növekvő nyomor idején. A Horthy-fasizmus korhadt és népellenes államgépezetét a felszabadító szovjet hadsereg megsemmisítő csapásai zúzták szét. Ezzel együtt semmisült meg a burzsoá állam fővárosi önkormányzata is, de még hosszú és szívós küzdelemre volt szükség, amíg a dolgozó nép kezébe vehette az államhatalom helyi gyakorlását és az igazgatási teendők ellátását. A felszabadulás utáni első évek közigazgatását Budapesten is a demokrácia és a reakció közötti harc jellemezte. A reakció arra törekedett, hogy a régi formában rekonstruálódott államgépezetet a maga szolgálatába állítsa. Ennek a törekvésnek megakadályozása érdekében Pártunk napirendre tűzte az apparátus megtisztítását, a reakciós gócok felszámolását, az egész igazgatás demokratizálását. Döntő változás népköztársaságunk Alkotmányának megalkotásával következett be. Alkotmányunk a felsőbb állami szervekben megszüntette a burzsoá szerkezeti maradványokat, ugyanakkor leszögezte azokat az alapelveket is, amelyek szerint létrehoztuk az államhatalom és az államigazgatás szocialista típusú helyi szerveit: a tanácsokat, vagyis azokat a szerveket, amelyek alkalmasak arra, hogy az állami munkában érvényesítsék a dolgozók kezdeményezését, alkotó erejét, éber bírálatát és szervezett ellenőrzését. Budapestnek a peremvárosokkal és a községekkel történt egybeolvasztásával sikerült megszilárdítani a főváros gazdasági egységét, igazgatási egységbe tömöríteni a fővárost és közvetlen környékét, ami egyet jelentett a környéken lakó ipari munkásságnak a főváros életébe való szorosabb bekapcsolásával. Ma már megállapíthatjuk, hogy a felszabadulástól a tanácsok megszervezéséig eltelt öt esztendő egész történelmi korszak, amelynek eredményei felérnek a szocialista forradalom vívmányaival. E vívmányok forrása és kiinduló pontja a SZU győzelmes felszabadító harca, a Szovjetunió segítsége és tapasztalatainak hasznosítása pedig további fejlődésünknek volt alapvető tényezője.