Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
ben. Helyes, hogy igazgatóink elsősorban az oktató-nevelő munkáért érzik a felelősséget az eddig túlnyomó adminisztratív gazdasági tevékenységgel szemben. Általános és középiskoláink munkájában nagy segítséget ad a részben most szervezett szak- és általános felügyelet is. A rendszeres iskolalátogatások során hamarább javítjuk a jelentkező hibákat, gyorsabban általánosítjuk a tapasztalt helyes kezdeményezéseket. Az iskolák, pedagógusok javuló munkáját elősegítette, hogy jobban érzik a párt, az egyes pártszervezetek, funkcionáriusok közvetlen érdeklődését, támogatását, mint az elmúlt években bármikor. Mindezen felsorolt tényezők — és még mások •— hozzájárultak a köznevelési munkánk fejlődéséhez. Vannak azonban munkánknak komoly fogyatékosságai, a gyorsabb fejlődésnek akadályai. Ilyen elsősorban a klerikális reakció aknamunkája. A klérus még meglévő befolyását felhasználja arra, hogy a tanulókat szembeállítsa az iskolával, a pedagógusokkal, a szocializmus építésével. Igyekszik szervezni a tömeges templomba járást, jelvényeket terjeszt, szónoklatokkal, egyéni ráhatásokkal is igyekszik befolyását megtartani. Módszereiket gyakran eredményesen alkalmazzák a szülők irányában is. Hasonló eszközökkel dolgoznak az angolszász követségek is, klubbjaikba, filmelőadásokra raíFinált eszközökkel, ugyancsak illegálisan szervezik a fiatalságot és ott az „amerikai életformát", a jampec magatartást, a semmiben nem hivés mételyéi terjesztik. A reakció ténykedéseivel szemben a pedagógusok zöme nem elég éber és aktív. Gyakori eset, hogy az iskola közvetlen közelében lévő templom, a tanítás megkezdése előtt zsúfolásig megtelik tanulókkal, ehhez többnyire a pedagógusok mindaddig, míg felsőbb szervtől észrevétel nem történik, nem nyúlnak hozzá. Ugyanakkor tapasztaltuk, hogy a testület helyes nevelő munkával rövid idő alatt fel is tudja számolni az ilyen jelenségeket. A reakció tevékenysége az iskolai fegyelem bomlasztásában, a pedagógusok tekintélyének aláásásában, a tanulás lebecsülésében is megmutatkozik. Általában pedagógusaink még nem találták meg az öntudatos fegyelemre való nevelés helyes módszereit. Gyakori a két véglet: mindent megengedni, semmit ki nem vetni a tanulók viselkedésében, vagy — általános iskoláinkban — napirenden van a testi fenyítés különböző módszere, akkor „ha már más nem használ". Hiányzik a nevelés egységes gyakorlata, sokszor egy-egy iskolán belül is, ennek folyományaképpen lazul a fegyelem, mert a tanulók látják, hogy nem egyforma a követelmény, amit irányukban támasztanak. A tanulmányi színvonal gyorsabb javulását akadályozza, hogy nevelőink noha sokat fejlődtek, még mindig nem tudják helyesen alkalmazni a tanulásban megszerzett ismereteiket. Ebből ered az, hogy még mindig sok a frázis, a jelszó, az „átpolitizálás" oktató munkánkban. 3 Komoly nehézséget okoz általános és főként középiskoláinkban a szaktanárok nagy számban történt elvitele, akiknek helyébe csak sokkal gyengébbeket tudtunk állítani. A most végzett fiatalok csak csekély számban kerülnek a budapesti iskolákba. Végül a tömegszervezetek, elsősorban a DISZ még mindig nem találta meg az iskolai munka segítésének helyes módját. Kevés a DISZ befolyása, nevelő ereje a diákságra.
