Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
való foglalkozás a népművelési munka területén. Kétségtelen, hogy igen fontos a kultúrversenyek szervezése, de a népművelési munkának kevésbé látványos és tetszetős területein is, mint pl. a kultúrotthonok munkája, ismeretterjesztés, oktatás stb. hasonló energiával kell dolgoznunk. így például, bár van eredmény a kulturális káderképző munkában, ez a fejlődés semmi esetre sem elégíthet ki bennünket. Az elmúlt oktatási évben 60 iskolán mintegy 2000 hallgató végzett. Ezeket az iskolákat, tanfolyamokat részben a Népművelési Osztály, részben irányítása mellett a kerületi tanácsok népművelési apparátusa szervezte. Az iskolák fejlődését mutatja az is, hogy a tananyagnak a gyakorlattal való összekapcsolása — a Budapesti Pártbizottság ez év februári kritikája után — megszilárdult. Előadói megbeszéléseken a legfőbb politikai és módszertani szempontokat megadtuk az előadóknak. Történtek kezdeményezések az osztály és az intézmények dolgozóinak szakmai képzése terén is. Színházi dolgozóink részére pl. stúdiót szerveztünk, folyt továbbképzés a Fővárosi Képtárban is. Hiba volt azonban az, hogy a szakmai képzés sem az osztályon, sem az intézményekben nem volt rendszeres. Nem küldött pl. a Népművelési Osztály rendszeresen iskolára kádereket a saját dolgozói közül. Az esti tanfolyamok hálózata az igényeknek sem mennyiségben, sem minőségben nem felelt meg. Nem folyt a káderek munkakörben való tanítása, nevelése; ezt a feladatot csak az iskolára bízták. Általában káderképző munkánk legfőbb hibája a tervszerűtlenség, csak a legutóbbi hetekben történt meg a káderképző munka átszervezése. A tervszerűtlenségből eredt az is, hogy a végzett kulturális káderek nagyrészéről nem gondoskodtunk, az iskola végeztével elvesztettük szem elől őket. Hiba volt az is, hogy kulturális káder képző munkát nem decentralizáltuk eléggé, nem bíztuk megfelelő mértékben a kerületi tanácsokra; több nem megfelelő előadó is működött iskoláinkban. Az előadók munkáját és személyét a nyár folyamán felülvizsgáltuk és a nem megfelelőt eltávolítottuk. Az ismeretterjesztő munka területén hasonló a helyzet. Kétségtelenül van fejlődés mind mennyiségi, mind minőségi értelemben. Különösen örvendetes fejlődést mutattak a fővárosi dolgozó parasztság részére a peremkerületekben rendezett Szabad Föld Téli Esték és Szabad Föld Vasárnapok. Nemcsak kultúrműsorokkal, hanem ismeretterjesztő előadásokkal is igyekeztünk bekapcsolódni a begyűjtés munkájába és segítettük kultúragitációnkkal ezen a területen is a szövetkezeti propagandát. Az osztály és irányítása alatt a kerületek havonként átlagosan 120—130 ismeretterjesztő előadást szerveztek, havonként csaknem 20 000 hallgatóval, örvendetesen fejlődött a hallgatók aktivitása. Ma már sokkal bátrabban szólnak hozzá az előadásokhoz. Ismeretterjesztő munkánkban hiba volt azonban az, hogy az előadások színvonala még mindig nem kielégítő. Ugyanez a helyzet a dolgozók nevelését szolgáló alapismereti tanfolyamoknál is. (Ezeken az alapismereti tanfolyamokon nemcsak írni-olvasni nem tudó dolgozókat tanítottunk meg írásra és olvasásra, hanem az írni-olvasni alig tudó dolgozók továbbképzésével megnyitottuk az utat részükre magasabb tanfolyamok felé. Ezeknek a tanfolyamoknak a számát egy év alatt megháromszoroztuk; ma már 50 tanfolyam működik.)
