": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Függelék - „Előterjesztés Buda-Pest szépítése tárgyában"

Pestnek ily mulatóhelye csak egy van: a városliget, és a hozzájuthatás a Király-utczának

12 szűk torkolatán keresztül ehhez is problematikus. Más utat kell tehát nyitni; és ha lehet, kettőt, elegendő szélességben, hogy a forgalomnak megfeleljen, és két oldalán végig sorfával beültethessék. De a városerdő maga is, — noha évről-évre díszesebben emelkedik, melyet ünnep- és vasárnapokon a társaskocsik és közúti vaspálya segítségével közel 30—40 000 ember látogat, máris szűk ennyi sokaságnak a kényelmes mulatságra; kívánatos volna tehát, hogy ne csak egyfelé, hanem a város mindenik vámsorompójával szemben hasonló közmulatóhelyek létesíttessenek, — habár azok nem lennének is oly nagyszerű mérvben és oly díszszel elrendezve. A kezdet megtétetett már, midőn a városi közönség az üllői vonalon kívül a legelő leghomokosabb részének fávali beültetését elhatározta, és egy népkert alakítását tettleg megkezdette, és e czélra évenkint bizonyos öszszeget rendelt a költségvetési előirányzatba fölvenni. Ezen ültetvények következése az lesz, hogy lassankint a városnak egész határa magán-kezekbe menvén át, idővel kertekkel és kéj lakokkal fog elboríttatni; — haszna pedig az, hogy az ültetvények által azon por-köd, mely a város légkörét folytonosan eltölti, mérsékeltetni s a város klimatikus viszonyai javulni fognak. Figyelmet érdemel végül a gyári telepek elhelyezése. A gyárak előmozdítják ugyan a polgárok vagyonosságát, de egyszersmind különösen a gyárak azok, melyek gőzerővel dolgozván, nyugtalanítják az egész környezetet; a gyárakat tehát, a mennyire lehet, egy helyre kell szorítani. Fájdalom, eddig úgy voltunk, hogy vagy el kellett vala szalasztani egy oly vállalatot, mely százezreket forgat, vagy meg kelle engedni, hogy oda telepedhessék, a hol telepedni akart, és nagyon valószínű, hogy ezen kényszerűségen a jövő idők sem fognak oly hamar változtatni, mert a gyárak telepedése nem önkéntes választástól, hanem a környezet kedvezményétől függ. Míg csupán a délkeleti pályaudvar létezett, egyrészről a Dunának, másrészről ezen vaspályának közelsége a gyárakat mind a Lipótváros felső részébe gyűjtötte; ha az északi vaspálya

13 előbb létesült volna, hihetőleg mindezen gyárak sokkal kedvezőbb környezetben a Ferencz- és József-külvárosokban épülnek vala. És mióta ezen vaspálya megépíttetett, alig másfél év alatt máris keletkeztek annak vidékén több vállalatok. Csupán azon gyárakra lehet tehát kényszerltőleg hatni, ha az ipart elriasztani nem akarjuk, melyeket akár egészségi akár tisztasági tekin-