A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
után. Javasolja, hogy ezesetben az ügyeket egyénenként bírálják el, de azoknak ügyét, akiket a 1921: III. t. c. alapján és más, nyilvánvalóan politikai vétségeket sújtó jogszabály értelmében ítéltek el, ne kelljen külön-külön elbírálni. Ugyancsak nem elegendő az ítélettel befejezett ügyek rehabilitációja. Sok esetben nem is került sor ítéletre és az állástól való felfüggesztés vagy elmozdítás megtörtént már a nyomozás stádiumában. A 4. §. is kifogásolható. Akkor politikai magatartásukért állásvesztésre ítélték, a rendelet most arról tanakodik, vájjon nyugdíjban vagy kegydíjban részesítse őket. Ez megalázás. Ugyancsak lehetetlen ahhoz kötni a rehabilitációt, hogy az illető lényeges anyagi kárt szenvedett-e avagy nem? Az is kitűnik, hogy a rendelet készítői nem tudják, hány emberről van szó. Ezért fáznak megfelelő anyagi kielégítésről gondoskodni. Kétségtelen, hogy a rehabilitálandót az a nyugdíj illeti meg, amelyet akkor kapna most, ha állásában megmaradt volna. Indítványozza, jelöljön ki a BNB háromtagú bizottságot, amely lehetővé teszi rendelettervezet elkészítése által, hogy a kormány a legrövidebb időn belül módosítsa előző rendeletét. ELNÖK határozatilag kimondja, hogy a BNB háromtagú bizottságot küld ki, melynek tagjai: dr. Ries István, Supka Géza és Széli Jenő, a korábban megjelent rehabilitációs rendelet módosítására tervezetet dolgoznak ki és azt a legsürgősebb hatálybaléptetés céljából, miután a BNB legközelebbi ülésén bemutatták, a kormány elé terjesztik. A rendelettervezet alapelvei azonosak legyenek a Ries bizottsági tag által előadott irányelvekkel. Akiket nyilvánvalóan politikai vétségért ítéltek el, azok minden további nélkül rehabilitálva vannak, más esetekben egy kijelölendő törvényszéki tanács dönt. Ugyancsak figyelembe kell venni a politikai okokból elítéltek, illetőleg kivégzettek hátramaradottainak igényeit. [XXV/8.-1945. BNB.p ELNÖK felkéri Kovács Imrét, ismertesse a napirend következő pontját a földigénylő bizottságok megalakításáról Budapesten. KOVÁCS IMRE bejelenti, hogy vidéken megindult a földosztás, így pl. „Alcsuti József" birtokán a parasztok az utolsó holdig minden darab földet jegyeztek. Budapest nem lehet kivétel, a Budapest környéki területek helyzetüknél fogva sok millió pengős értéket képviselnek. A BNB foglalkozzék a kérdéssel már csak azért is, mert a rendeletben fel van sorolva, hogy kiktől, így a volksbundistáktól is el kell venni a földet. Idesorolandók a sváb községek is. A sváb községek lakosságának több mint 90%-a a Volksbund tagja volt és ezek adták azt a két hadosztály SS katonaságot is, akik Budapestet „védték". Mivel ebben a háborúban nagy parasztrétegek sodródtak a városba, akik itt gyökeret nem eresztettek, javasolja, hogy a svábok földjeit ezeknek juttassák. A rendelet szerint az ellenállásban résztvettek is jogosultak. Ezek már szervezkednek is és annyian vannak már, hogy Tildy Zoltánnak van igaza, aki azt mondta, hogy az ellenállási mozgalomban résztvettekből két hadosztályt lehetett volna kiállítani. Csakhogy a Magyar Front intézőbizottsága jól tudja, ki mit tett. A ki nem sajátítható telkek és kertek nagy része városrendezési szempontból így szabaddá lehet. Ugyancsak épületek szabadulnak fel a város céljaira, pl. a német birodalmi gimnázium telke.