A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

gazdagodás felé vezető úton. De fokozottabban áll ez ma, amikor a köztisztviselő­ség egyet jelent a szegénységi fogadalommal és a mindenről való lemondással. A békében egy tartotta, egy vonzotta az embereket ezekre a pályákra: az öregség szűkös, de nyugodt tudata a nyugdíj képében. Felvetődik a kérdés, mi lesz azokkal az emberekkel, akiket az új idők paran­csa állított a helyükre? És főleg, ha azok nem húsz évesek. Fel kell vetni ezt a kérdést és azt hiszem, most kell felvetni azt, amikor Nagy Ferenc miniszterelnök programbeszédében is utalt a nyugdíjkérdés rendezésére. Azt hiszem, azon az elven belül, amelyre a kormányzat gondolt, a nyugdíjkérdés más szempontból való rendezésére, rá kell irányítani a figyelmet, hogy a nyugdíj­ügy ezzel egyidejűleg ebből a szempontból is rendezést nyerjen. Bátor vagyok t. Budapesti Nemzeti Bizottság utalni arra, hogy volt rá egy konkrét eset, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány maga is gondolt erre a kér­désre és [ez] irányban rendelkezett is. Itt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 4350/ 1945. M. E számú rendeletére [gondolok], amelyet a Magyar Államrendőrség tagjai illetményének és nyugellátásának rendezése tárgyában adott ki 1945. de­cember 22. napján. Ezen rendelet 6. §-a kimondja, hogy „a Magyar Államrend­őrség olyan tagja részére, aki a magyar demokrácia érdekében kifejtett munkás­ságával különös elismerésreméltó érdemeket szerzett, a belügyminiszternek a pénz­ügyminiszter előzetes hozzájárulásával tett előterjesztésére a minisztertanács az ér­dekelt kérelmére biztosíthatja azt, hogy az ellátás megállapításánál az Államrend­őrséghez történt kinevezését megelőzően szabad pályán töltött ideje, vagy annak része, legfeljebb azonban húsz év a nyugdíjba beszámítható időhöz hozzá fog számítani." Amint látjuk, ezen M. E. rendeletben adott forma elég komplikált és bonyo­lult, de konkrét példa arra, hogy igen is már gondoltak rá. Hogy ez azóta nem került általánosságban megvalósulásra, arra az okokat felesleges azt hiszem fel­sorolni. Azonban itt, ha a kérdéssel foglalkozunk, a rendeleten túlmenően, amely a „megelőzően szabad pályán töltött időre" utal, fokozottabban kell gondolnunk azokra, akik korábban is közérdekű tevékenységet fejtettek ki, így akik szakszer­vezetekben, vagy demokratikus pártok alkalmazásában állottak, vagy törvényha­tóságok, vagy nemzetgyűlés padsoraiban töltöttek hosszú esztendőket, vagy aki­ket éppen politikai magatartásuk miatt hosszú évek börtönéből hozott ki a de­mokrácia, hogy őket az újjáépítésben, az újjászervezésben megfelelő helyre ál­líthassa. Az ehhez szükséges technikai megoldás megbeszélése és megvitatása talán már túlmegy a Budapesti Nemzeti Bizottság feladatán. De az a nemzeti bizottsá­gok feladata és kötelessége, hogy bizonyos szempontokra az illetékesek figyelmét felhívja és ezekre ráirányítsa. Éppen ezért kérem az ügyben e javaslattal kapcso­latban a Budapesti Nemzeti Bizottság állásfoglalását, mert [meg] vagyok arról győződve, hogy ez a kérdés abba a csoportba tartozik, amely a jelenlegi nemzeti bizottságok feladatköre: kezdeményezni illetékes faktoroknál a demokrácia szem­pontjából fontos kérdések megoldását. A másik kérdés szintén a felszabadulással függ össze. Az ostrom végetért. Az emberek kezdték elhagyni a pincéket és odúkat és mentek megkeresni kény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom