A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
SZENT-ÍVÁNYI SÁNDOR: Belefoglalva az ügyvitel egyszerűsítését is. ELNÖK: A magunk területén tudomásul vettük. SZENT-IVÁNYI SÁNDOR: Hívjuk fel rá a kormány figyelmét is. ELNÖK határozatilag kimondja, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság felirattal fordul a kormányhoz, valamint az Országos Nemzeti Bizottsághoz, hogy a közigazgatási apparátus csökkentését [tekintettel] az államháztartás szükséges leépítésére a demokratikus követelményeknek megfelelően a legsürgősebben hajtsa végre; ugyanakkor gondoskodjék az ügyvitel egyszerűsítéséről. [XLIjl .-1946. BNB.] 1 ELNÖK: A napirend következő pontja: a Budapesti Nemzeti Bizottsághoz érkezett javaslatok. Rosta László főjegyző úr ismerteti őket. ROSTA LÁSZLÓ h. tanácsnok: Tisztelt Nemzeti Bizottság! A felszabadulás megünneplésére a Budapesti Nemzeti Bizottság azt találta az ünneplés legméltóbb kifejezésének, ha azt munkával üli meg. Ez adta meg a mai ülés összehívásának alapját és ez adja meg bizonyos fokig a tárgysorozat időszerűségét is, azonkívül, hogy ezek a kérdések úgy is és minden körülmények között megoldásra várnak és kell hogy megoldást nyerjenek. Ezért választotta ki a BNB titkársága a hozzá beérkezett javaslatok közül az alább ismertetendő két propozíciót. A felszabadulás pillanatában az ország minden egyes felszabadított része és a főváros teljes szétziláltságban, dezorganizáltságban, mondhatnám ájultságban kapta vissza szabadságát. A régi vezetők nagy része részben elhagyta hivatalát, ki félelemből, ki politikai okokból, más része egyik napról a másikra nem mert vagy nem tudott a helyére állni, így a legkritikusabb időben kellett új embereknek jönniök, hogy az élet újra elindulhasson. És jöttek. Sokszor azelőtti élethivatásukkal merőben ellentétes posztra állította őket a szükség parancsa. És ezek az emberek otthagyták múltjukat, amely igen sok esetben nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb jövőt is jelentett, hogy az új honalapításban rögösebb, nehezebb, kisebb kenyeret jelentő, felelősségteljes kötelességüket teljesítsék. Ezt a folyamatot ma úgy nevezzük, hogy elkezdtük a régi bürokráciát úgy állami, mint községi vonalon demokratizálni és a reakciós tisztviselők helyét demokratikus tisztviselői réteggel betölteni. Ez a réteg a legkülönfélébb korosztályokból tevődött össze. Vannak közöttük egészen fiatalok is, akiknél talán ez tekinthető az első komoly lépésnek az élet országútján. De vannak közöttük igen sokan, akik kenyerük javát már többékevésbé megették és életútjukon kevesebb van előttük, mint amit már elhagytak. Mind a kettőnél fontos, hogy a jövőjük szempontjából ez a kérdés: a jövőjük biztosításának kérdése előtérbe jöjjön és megoldást nyerjen. Különös jelentőséget kap ezen túlmenően ez abból a szempontból is, mert tudjuk azt, hogy ebben az inflációs világban a köztisztviselő réteg az, amely talán a legtöbbet szenved tőle. Békében sem volt úgy az állami, mint a községi háztartásban elhelyezkedett tisztviselők élete könnyű élet, s aki becsületesen és csak dolgozott, nem járt a
