A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

gyarországnak ugyanis a jelenlegi gazdasági körülmények között nincs módja arra, hogy a most érvényben levő jogszabályok alapján esedékes nyugdíjterhet el tudná viselni. Ez a hatalmas létszámcsökkentés óriási nyugdíjterhet jelentene az országra. Ez az a kiegészítő javaslat, amelyet az előttem szólott bizottsági tag urak javaslataihoz hozzáfűzök. ELNÖK: Mélyen tisztelt Nemzeti Bizottság! A Budapesti Nemzeti Bizottság már a felszabadulás első idejében felvetette azt a gondolatot, hogy a közigazga­tást meg kell tisztítani a fasisztáktól. A polgármester annakidején felhatalmazást is kapott arra, hogy az igazolási eljárást meg sem várva felfüggessze állásuktól azokat, akik fasiszták voltak, - akiknek az elmúlt időkben való fasiszta maga­tartása bizonyítható volt. Azután következett az igazolási eljárás. Az igazolás az első időkben komoly, igen szigorú volt. Később azonban ellaposodott és érték­telenné vált. Az ember sokszor megdöbbent, amikor egy-egy tisztviselőt igazoltak, holott az illető köztudomás szerint fasiszta volt, a fasisztáknak köszönhette kar­rierjét, amelyet az elmúlt időkben befutott. Mint tudjuk, a B-lista kormányprog­ram. 5 A B-lista során elsősorban természetesen a fasiszta elemektől kell megtisz­títani a közigazgatásunkat, ha már az igazolási eljárás során ez nem sikerült. Ma polgármesteri értekezleten foglalkoztunk a B-lista kérdésével és az új státus megállapításával. Az előkészítő munkákat folyamatba is tettük. Két alap­elvet tartunk szem előtt: kisebb közigazgatási apparátus legyen jól fizetett tiszt­viselőkkel; azonkívül feltétlenül keresztül akarjuk vinni az ügyvitel egyszerűsítését. Megmondhatom a Nemzeti Bizottságnak, hogy amikor az alpolgármesteri tisztség betöltésére megbízást kaptam, 6 első elgondolásom az volt, hogy a közigaz­gatás, az ügyvitel egyszerűsítését feltétlenül keresztül viszem. Sajnos azonban a bürokrácia olyan beépített, hogy másképp nem lehet egyszerűsíteni, csak erősza­kos hozzányúlással. Ügy látszik, ehhez kell majd folyamodnunk. Annak idején, amikor a kormány még Debrecenben volt, megállapodtam az egyik vezető tisztviselővel abban, hogy az aktáknak és kérelmeknek rajtam ke­resztül 48 órán belül kell intéződniök, a félnek 48 órán belül kézhez kell kapnia az elintézést. És az ügyeknek abban a csoportjában, amelyre nézve megállapod­tunk, sikerült is 48 óra alatt intézkedni. Jól tudjuk, hogy a közjogi, különösen az illetőségi, állampolgársági, vagy névmagyarosítási ügyek meddig húzódtak a Vá­rosházán, azután a belügyminisztériumban. Nagyon sok ilyen ügyet elintéztünk és amikor a belügyminisztérium Budapestre érkezve felülvizsgálta ezeket az ügye­ket, egyetlen egy esetben sem talált kifogást, egyetlen intézkedésünket se találta helytelennek, tehát 48 óra alatt is alapos munkát végeztünk. Ha tehát ilyen fontos közjogi kérdésekben el lehetett intézni egy aktát 48 óra alatt, akkor ugyanúgy el lehetne intézni a többi ügyben is. Rá kell kényszeríteni a bürokráciát arra, hogy mindenütt gyorsítsa meg az ügymenetet. Ez a kérdés tehát napirenden van. A B­listára vonatkozólag elsősorban természetesen a kormánytól várunk rendeletet. Mi magunk nem tudjuk végrehajtani a B-listát kormányrendelet nélkül. Azt hiszem, hogy a Nemzeti Bizottság hozzájárul Vas Miklós bizottsági tag úr javaslatához és a három másik kiegészítő javaslathoz: a kerületi nemzeti bizott­ságok plenáris ülésének összehívásához, az Országos Nemzeti Bizottsághoz való átirathoz és a kormányhoz intézendő felirathoz. Méltóztatnak ezeket a javaslato­kat elfogadni? (Igen.) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom